Arkagyij Mosesz, a finn Nemzetközi Kapcsolatok Intézete EU – Keleti Partnerség programját vezető igazgató gazeta.ru-ban publikált írása szerint Viktor Janukovics egy éves elnöksége alatt jelentős változások következtek be északkeleti szomszédunk politikai életében. Az ukrán elnök egy, az orosz politikai modellre emlékeztető rendszert próbál létrehozni, miközben Ukrajna szélsebesen veszti el eddig meglévő geopolitikai jelentőségét.

Egy év telt el az ukrajnai hatalomváltás óta, mióta az „oroszbarát” Viktor Janukovics lett Ukrajna elnöke, leváltva a nyugatbarát-nacionalista „narancsos” Viktor Juscsenko elnököt.

Viktor Janukovics egy éves államfői tevékenysége jóval komolyabb változásokat hozott Ukrajnában, mint azt előre gondolni lehetett volna. Az elnök az eltelt egy évben megpróbált Ukrajnából egy második, „kis Oroszországot” kreálni.

Janukovics valóban megváltoztatta Ukrajna politikai képét. A hatalomban töltött első napoktól kezdve Janukovics csapata a „narancsos” politikai örökséggel szemben határozta meg magát, de közben felszámolta azt a politikai pluralizmust is, ami már a 2004-es „narancsos forradalom” előtt megvolt Ukrajnában.

Az elmúlt egy évben jelentős hatalomkoncentráció következett be Ukrajnában, aminek legfőbb eleme a prezidenciális politikai rendszer visszaállítása volt. Miközben a jelenlegi hatalom láthatóan fél a választásoktól – az őszi önkormányzati megmérettetésen a Régiók Pártja három millióval kevesebb szavazatot kapott, mint az év elején, holott ekkor még meg sem kezdődtek az IMF által javasolt „fájdalmas reformok”, azaz megszorítások. A hatalom számára a csökkenő népszerűségvesztés mellett tehát logikus lépésnek tűnik az ellenzék erővel való megtörése, az ellenzéki vezetők elleni repressziók foganatosítása.

Az ellenzék vezéreit, Julija Timosenkót és Jurij Lucenkót már elérte a hatalom keze, s növekszik a nyomás a médiára is. Bár hivatalosan még mindig Ukrajna „európai útja” Kijev stratégiai célja, valójában azonban, úgy tűnik, beérik azzal is, ha az EU egyszerűen csak jóindulattal tekint az országra.

Úgy tűnik azonban, az ukrán vezetés komoly hibát vét.

Ukrajna egész egyszerűen megszűnik érdekes országnak lenni a Nyugat szemében, talán olyannyira, hogy a Nyugat nem lesz érdekelt az ukrán szuverenitás fenntartásában.

Ukrajna nem Oroszország. Nincsenek olajdollárjai, és Oroszországhoz mérhető politikai súlya sem. A dolgok jelentősen megváltoztak az elmúlt években: a nyugati-orosz közeledés árnyékában Ukrajna leértékelődött.

Az európai-ukrán szabadkereskedelmi tárgyalások kútba estek, és ezzel a Janukovics mögött álló keleti oligarchák reményei is a nyugati piacra való betörésről. Az EU és Ukrajna közti vízummentesség bevezetése folyton csak tolódik.

A legfontosabb azonban mégis az, hogy a február elején tartott európai energetikai csúcstalálkozón nem támogatták a Kijev által javasolt elképzeléseket az ukrán gáztranszportrendszer modernizálásáról, azaz Ukrajna kívül esik nemcsak orosz, hanem európai részről is az energiaellátási terveket illetően.

S noha Ukrajna a szevasztopoli orosz flotta bérletének meghosszabbításával geopolitikai gesztust tett Oroszország irányába, erős túlzás lenne azt állítani, hogy Medvegyev és Janukovics között felhőtlen szövetségi viszony jött volna létre. A Kreml nem tekinti „saját emberének” Janukovicsot, és Janukovics sem feledi, hogy a legutóbbi választásokon Moszkva inkább a semlegességet választotta, ahelyett, hogy egyértelműen kiállt volna mellette.

Oroszország előtt két választás áll: vagy a fokozottabb nyomásgyakorlás Ukrajna ellen, vagy pedig kizárni Kijevet a prioritásként kezelt partnerek sorából, Belarusznak és Kazahsztánnak adva az elsőséget.

És az utolsó megjegyzés. Elképesztő, hogy a modern világban egy ország, amely nemrég még a geopolitikai érdekek, diplomáciai intrikák középpontjában volt, milyen gyorsan tud senkit nem érdeklő perifériává válni.

(Arkagyij Mosesz: Okraina Janukovicsa, gazeta.ru)