Nem sokkal azelőtt, hogy Moszkva teljes körű katonai inváziót indított Ukrajna ellen, 2021 őszén (október-november) került sor a legutolsó népszámlálásra Oroszországban (a nehezen elérhető helyeken már 2020 októbertől számba vették a lakosságot, ezért a népszámlálás gyakran 2020-2021-es évjáratúként van feltüntetve).
2021-ben Oroszország lakossága 147 182 123 fő volt a hivatalos adatok szerint. 2010-ben, az ezt megelőző utolsó népszámlálás szerint 142 856 636 fő, de akkor még értelemszerűen a 2014-ben elfoglalt Krím és Szevasztopol nélkül. A Krím és Szevasztopol együttes lakossága 2,5 millió fő, tehát enélkül is az látható, hogy összességében nőtt Oroszország népessége 2010 és 2021 között. A csaknem négymilliós növekedés csak részben igazolható természetes népszaporulattal, jelentős lehet azok száma, akik a 2010-es években szereztek orosz állampolgárságot, elsősorban a volt Szovjetunió köztársaságaiból. (2025-ben pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök azt nyilatkozta, hogy Oroszország népessége a 2022 után elfoglalt területekkel együtt már 150 millió fölött van).
Nézzük hol csökkent és hol növekedett a lakosság 2010 és 2021 között!
Kirívó módon csökkent Kosztroma megye lakossága (667 ezerről 580 ezerre, ami 11 év alatt 17 %-os népességapadást jelent!), de 10 % fölötti népességvesztés volt Szmolenszk megyében, Karéliában, Arhangelszk (majdnem 20 %), Murmanszk, Novgorod, Pszkov, Kurgán megyékben, az Altaji területen, a Zsidó autonóm körzetben.
A másik oldalon, kirívóan nőtt Moszkva megye népessége, a 2010-es 7,095 millióról 8,52 millióra 2021-re (több mint 20 %-os növekedés!). Moszkva város lakossága 1,5 millióval nőtt 11 év alatt, s immáron hivatalosan is 13 millió fő a lélekszáma. 10 % fölötti népességnövekedés volt Leningrád megyében, Szentpéterváron, a Krasznodari területen, és Ingusétiában (20 % fölött).
A megapoliszok, Moszkva és Szentpétervár lakossága évtizedek óta folyamatosan nő, de ez biztosan a bevándorlásnak köszönhető. Természetes szaporulat mutatható ki bizonyos muszlim régiókban (Észak-Kaukázus, Baskíria), a szibériai növekedés szintén jórészt a migráció eredménye (kivéve Altaj, Tuva).
Nemzetiségi értelemben így néz ki Oroszország, kép szerint nincs változás 2010-höz képest. Nem orosz többségű Tatarsztan, Csuvasföld a Volga-vidéken, az észak-kaukázusi nemzetiségi köztársaságok többsége, Jakutföld, Tuva.
A népszámlálás során számbavették az anyanyelvi adatokat is. Ezek a társadalom szélesebb rétegeit ölelik fel, hiszen a nemzetiségről nem mindenki nyilatkozott (főleg a nagyvárosokban).
2021-ben csak 130 millió embert soroltak be nemzetiség szerint (illetve ők magukat). Ezért szinte minden nemzetiség száma és aránya csökkent 2010 óta. Az oroszok száma is 111 millióról 105 millióra apadt, arányuk 78 %-ról 72 %-ra csökkent. A módszertani különbség miatt félrevezető lenne a nemzetiségi arányszámokat összehasonlítani 2010-el.
Itt most csak azokat az oroszországi népeket érdemes listázni, melyek létszáma így is emelkedett (krími tatárokat nem tüntettem fel, hiszen ők 2010-ben nem tartoztak Oroszországhoz). Ide tartoznak az alábbiak: avarok (912 ezer → 1,01 millió), altajiak (74 ezer → 78 ezer), balkárok (112 ezer → 125 ezer), darginok (589 ezer → 626 ezer), dolgánok (7 ezer → 8 ezer), ingusok (444 ezer → 517 ezer), kabardok (516 ezer → 523 ezer), karacsájok (218 ezer → 226 ezer), kirgizek (103 ezer → 137 ezer), kumikok (503 ezer → 565 ezer), lezginek (473 ezer → 488 ezer), nyenyecek (44 ezer → 49 ezer), nogájok (103 ezer → 109 ezer), tabaszaránok (146 ezer → 151 ezer), tadzsikok (200 ezer → 350 ezer), törökök (105 ezer → 116 ezer), türkmének (36 ezer → 41 ezer), üzbégek (289 ezer → 323 ezer), cserkeszek (73 ezer → 114 ezer), csecsenek (1,43 millió → 1,64 millió), evenki (37 ezer → 39 ezer). Látható, hogy jellemzően muszlim, illetve észak-kaukázusi népekről van szó. Igaz, van néhány kis szibériai nép is, melyek létszáma örvendetesen növekszik (nyenyecek, dolgánok, evenkik).