1939 novembere a finn-szovjet konfliktus jegyében telt el. Mint láttuk, Finnország nem hódolt be a Szovjetuniónak, ellentétben a baltiakkal. Ha a baltiak a finnekhez hasonlóan az ellenállást választották volna, a Szovjetuniónak agresszorként kellett volna fellépnie ellenük, ami jogilag más megvilágításba helyezte volna a balti-szovjet viszonyt. A finnek végül az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére is készek voltak küzdeni hazájukért – ellentétben az önként behódoló baltiakkal – és ez a magatartás hosszútávon eredményesebbnek bizonyult.
Október végén Molotov kormányfő, külügyi népbiztos ismét nagy előadást tartott a szovjet külpolitikáról, összefoglalva a megelőző két hónap eseményeit és ezek szovjet értékelését. Ezt a Pravda november 1-jén közölte.
Molotov szavai szerint az augusztus 23-án kötött német-szovjet megnemtámadási egyezmény véget vetett a „nem normális állapotnak”, amely a Szovjetunió és Németország között állt fenn, és amelyet „egyes európai országok” szítottak.
Szeptemberben Lengyelország egy csapásra összeomlott, amiben a Szovjetuniónak is volt némi része – ismeri el Molotov. „Egy rövid csapás elegendő volt Lengyelország ellen először a német hadsereg, aztán a Vörös Hadsereg részéről, hogy semmi se maradjon a Versailles-i szerződés ezen szörnyszülöttjéből, amely a nem-lengyel nemzetiségűek elnyomásából élt.”
A külügyi népbiztos érvelése szerint Anglia és Franciaország a valódi agresszorok: „Ismert, például, hogy az utolsó néhány hónapban az olyan fogalmak, mint az „agresszor”, „agresszió”, új, konkrét tartalmat kaptak, új értelmet nyertek. Nem nehéz kitalálni, hogy nem használhatjuk ezeket a fogalmakat abban az értelemben, ahogy 3-4 hónappal ezelőtt. Jelenleg, ha Európa nagyhatalmairól beszélünk, Németország abban a helyzetben van, hogy a háború mielőbbi befejezésére és békére törekszik, Anglia és Franciaország viszont, melyek tegnap még az agresszió ellen szólaltak fel, ma a háború folytatása mellett és a béke megkötése ellen vannak. Ahogy önök is látják, a szerepek változnak.”
Ami a jövőt illeti, a régi Lengyelország feltámasztásáról szó sem lehet, de Anglia és Franciaország ennek ellenére folytatni akarják a háborút – mondta Molotov.
A szovjet külügyi népbiztos a hitlerizmus elleni háborút is elveti. Molotov szerint a hitlerizmus elleni háború a középkori vallásháborúkra emlékeztet. A hitlerizmus elleni háború indoka elfogadhatatlan, mert az ideológiákat nem lehet háborús eszközökkel megsemmisíteni. „Ezért nemcsak értelmetlen, de bűnös dolog háborút vezetni, a „hitlerizmus megsemmisítése” céljából, amely a „demokráciáért vívott harc” fals zászlójával takarózik.”
Molotov tovább tüzeli hallgatóságát: Angliában és Franciaországban kommunistákat tartóztatnak le, az angol kormányzat elnyomja India népeit…
A háború igazi oka a szovjet értelmezés szerint: Anglia és Franciaország imperialista törekvései, a német gyarmati aspirációk megakadályozása. A most zajló háború tehát imperialista háború.
Ezzel szemben a Szovjetunió békés, semleges politikát folytat. Ami a lengyelországi eseményeket illeti, a Szovjetunió nem tehetett mást, mint hogy segítő kezet nyújtson a belorusz és ukrán népnek. A finn ügyeket illetően Molotov elmondta: hazugság, hogy a Szovjetunió Viipurit követelné Finnországtól. Molotov szavai szerint területcserét ajánlottak Finnországnak, ami Helsinkinek is érdeke, ezért biztos benne, hogy a finnek elfogadják a szovjet ajánlatot.
Törökországgal szintén kölcsönös segítségnyújtási egyezményt készül kötni a Szovjetunió, ám Törökország Anglia befolyása alatt áll – jegyzi meg Molotov.
November 3-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elfogadja Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia csatlakozási kérelmét. Ugyanezen a napon hír jelenik meg arról, hogy, úgymond, a finn külügyminiszter a Szovjetunió elleni háborúra uszít.
A Pravda november 12-én számol be arról, hogy november 8-án Münchenben merényletet kíséreltek meg Hitler ellen.
November 23-án a Pravda az 5. oldalon arról számol be, hogy Finnországban szovjetellenes kampány zajlik, ami a finn vezető körök szovjetellenes beállítottságáról tanúskodik.
A hónap utolsó napjaiban tovább éleződik a szovjet-finn konfliktus. November 27-én címoldalon közlik a szovjet kormány finn kormányhoz intézett jegyzékét. Eszerint a finnek november 26-án a Karéliai-földszorosban lövéseket adtak le szovjet katonai egységekre (valószínűsíthető, hogy a mainilai incidens szovjet provokáció volt). A szovjet kormány tiltakozását fejezte ki, és azt követelte a finn kormánytól, hogy vonja vissza katonai egységeit a finn-szovjet határról. A következő oldalon a szovjet dolgozók felháborodott tüntetéseiről olvashatunk. Kijevben, Leningrádban stb. a munkások a finn provokáció ellen tiltakoznak.
A november 28.-i lapszámot a finnellenes tüntetések határozzák meg. A címoldalon olvassuk: „A szovjet kormány jegyzékét az egész nép forró egyetértése kíséri.” A szovjet dolgozók dühös tüntetéseken követelik a finn „banditák és provokátorok” megbüntetését.
November 29.: Leningrád, Kijev, Lvov dolgozói háborút követelnek. „A szovjet nép egyhangú követelése – határozott, megsemmisítő csapást mérni a finn háborús uszítókra.” Ez a kívánsága még aznap teljesül a szovjet dolgozóknak. Molotov rádióbeszédben tudatja a Szovjetunió lakosságával a Finnország elleni háború kitörését. Eszerint a finn kormány Szovjetunióval szembeni ellenséges politikája miatt a Szovjetunió kénytelen lépéseket tenni. Helsinki nem fogadta el a szovjet kormány területcserére vonatkozó ajánlatát, szovjet területre lőttek, tehát nem akarnak normális kapcsolatokat kiépíteni a Szovjetunióval.
A Pravda november 30-i számában, a 3. oldalon egy érdekes cikk található. A Pravda szerkesztője Sztálin elvtárshoz fordul, hogy az kommentálja a HAVAS francia hírügynökség értesülését, miszerint, úgymond, Sztálin 1939. augusztus 19-én azt mondta volna a Politbüró ülésén: az eljövendő európai háborúnak sokáig kell tartania, hogy a harcoló felek kivéreztessék egymást. Sztálin válaszolt a Pravda szerkesztőjének: a HAVAS értesülése hazugság, amit a hírügynökség kávéházi urai fabrikáltak. Majd Sztálin megjegyzi:
„De akárhogyan is hazudjanak a HAVAS ügynökség urai, azt nem tagadhatják, hogy:
a) nem Németország támadt Franciaországra és Angliára, hanem Franciaország és Anglia támadtak Németországra, és ezzel magukra vállalták a felelősséget a mostani háborúért.
b) A háborús események kezdete után Németország békeajánlattal fordult Franciaországhoz és Angliához, a Szovjetunió pedig nyíltan támogatta Németország békeajánlatát, mert úgy vélte és a továbbiakban is úgy véli, hogy a háború mielőbbi befejezése jelentősen megkönnyítené minden ország és nép helyzetét.
c) Anglia és Franciaország vezető körei durván elutasították mind Németország békeajánlatát, mind a Szovjetunió próbálkozásait a háború mielőbbi befejezésére.
Ezek a tények.
Mit tudnak szembeállítani ezzel a HAVAS ügynökség kávéházi politikusai?”