2022. 02. 22-én Vlagyimir Putyin orosz elnök ultimátumot intézett Ukrajnához: eszerint Kijevnek le kell mondania a Krím félszigetről, Luganszk és Donyeck megyékről, illetve le kell szerelnie a hadseregét, és “nácitlanítani” kellene az országot. (Ez utóbbi két pont nyilván azt is feltételezi, hogy ezek a folyamatok Moszkva ellenőrzése alatt mennének végbe.)

Nyilvánvaló, hogy ezt az ajánlatot nem fogadhatta el a kijevi vezetés – pedig objektíve nézve ez lehetett volna az egyetlen módja a háború elkerülésének. A jelek szerint Kijev az elfogadhatatlan elfogadásával úszhatta volna meg legolcsóbban.

Az Ukrajna elleni orosz támadás után hivatalosan az orosz vezetés a február 22-i ultimátumot nevezte meg kitűzendő célként, és azt is deklarálta, hogy nem áll szándékában elfoglalni azokat a területeket, ahová az orosz csapatok bevonulnak – ez abból a szempontból nem biztos, hogy jó lépés volt, hogy eleve eltántorította a Kelet-Ukrajnában élő oroszbarát érzelmű embereket attól, hogy kifejezzék esetleges szimpátiájukat a bevonuló orosz csapatok felé.

A háború már csaknem egy hónapja tart, meghalt legalább húszezer ember, Harkov és Mariupol romokban. A legtöbb elemző véleménye szerint a háború nem az eredeti orosz szándékoknak megfelelően alakult: az eredeti terv ugyanis az lett volna, hogy az első nagy csapás után az ukrán hadsereg beszünteti az ellenállást, a Kreml által lenézett „bohóc” Zelenszkij pánikszerűen elmenekül; Kijevben pedig egy, a Kremlhez lojális vezetés alakul.

Ehhez képest az ukránok elszántan védekeznek és nagy veszteségeket okoznak az oroszoknak. Az egész világ Ukrajnát és „korunk Churchilljét”, Zelenszkijt ünnepli, miközben Oroszország páriává válik és az oroszok személyesen is megsínylik a nyugati szankciókat.

Induljunk ki abból, hogy hiszünk Moszkvának – ami természetesen nagy naivitás lenne, emlékezzünk: 2014-ben a Krím elcsatolásakor először tagadták, hogy a félszigetre benyomuló jelzés nélküli katonák hozzájuk tartoznának; majd azt mondták, egyáltalán nincs szó a terület Oroszországhoz csatolásáról – és teljesülnek a megszabott feltételek (nem fognak teljesülni, de most csak játszunk el a gondolattal). Kijev lemond a Krímről és a két kelet-ukrajnai megyéről. És mi lesz a maradék Ukrajnában? Mégha a hadseregben és a politikában ott lennének az orosz ellenőrök is, elkerülhetetlen, a történtek után, hogy Ukrajnában mindenki gyűlölje Oroszországot. Ha eddig anti-Oroszországot akartak csinálni Ukrajnából, a jövőben ehhez már külföldi segítség sem kell majd. Ukrajnában a bölcsőtől a koporsóig oroszgyűlöletre fogják nevelni az embereket, és a nevelők nem ímmel-ámmal fogják ezt a munkát végezni, hanem őszinte meggyőződéssel. Éppen a leginkább oroszbarát városok, Harkov és Mariupol válnak a szemünk előtt romhalmazzá. Ha volt nagyváros Ukrajnában, ami eddig is oroszbarát érzelmű volt, az Harkov – ezek után ki lesz majd oroszbarát a Szlobozsanscsinában? Most még azok is fegyvert ragadnak Ukrajna védelmében, akik egészen február 22-éig oroszbarát megnyilatkozásokat tettek, mint Alekszandr Uszik a világbajnok ökölvívó, vagy Mihail Dobkin egykori harkovi kormányzó.

Ha az oroszok kivonulnak a megszállt területekről, csak romokat és sistergő gyűlöletet hagynak maguk után, és ezt egy olyan országban, amelynek a lakossága még tíz évvel ezelőtt is tényleg testvéri népnek tartotta a keleti szomszédokat.

Azt se feledjük, hogy Ukrajnának hatalmas pénzügyi segítséget ígértek a nyugati országok. Egyes hírek szerint csak az USA több mint 30 milliárd dollárt. Ennek még ha a felét el is lopják, így is jelentős összeg marad jó ügyre. Ukrajna mindent meg fog kapni a Nyugattól, amit csak meg lehet – pénzt, technológiát, jóindulatot – miközben az oroszországiakra minden előrejelzés szerint jelentős megpróbáltatások várnak, életszínvonaluk visszazuhan az 1990-es évekre. Vajon megengedhető-e a Kreml számára egy sikeres és virágzó, anti-Oroszország Ukrajna léte a pauperizálódott Oroszország mellett (főleg hogy ezt az Ukrajnát – kétség ne legyen efelől – Oroszország bomlasztására is fel fogják használni)?

Ezért az oroszok számára a leglogikusabb lépés az lenne, ha nem vonulnának ki az általuk elfoglalt területekről, hanem valamilyen módon megpróbálnák ezeket a saját ellenőrzésük alatt tartani. Vagy úgy, hogy közvetlenül Oroszországhoz csatolják őket (talán ez a valószínűbb verzió), vagy úgy, hogy valamilyen (kon)föderációszerű képződményt hoznak létre, ami aztán vagy a maradék-Ukrajnához, vagy Oroszországhoz csatlakozik.

Akárhogy tologatjuk a figurákat a táblán, minden más esetben Oroszország vesztes lesz – még akkor is, ha nagy valószínűséggel felmorzsolja végül is az ukrán hadsereget, és katonai értelemben győzni fog.

Oroszország csak akkor jöhet ki a maga számára győztesen a történetből, ha az Odesszától Harkovig terjedő oroszajkú Dél- és Kelet-Ukrajnát magához csatolja. Csak ebben az esetben mondhatják el azt, hogy megérte: megérte a sok ezer halott, a testvérháború, a nemzetközi izoláció, a gazdasági nehézségek. És akkor Putyin valamilyen új III. Ivánként vonulhat be a történelembe, az orosz földek összegyűjtőjeként.

És ez nincs ellentmondásban azzal, amit fentebb említettem, hogy most a hagyományosan oroszbarát, oroszajkú Kelet-Ukrajnában is sokan haragszanak az oroszokra. Ezt a haragot jobb kontroll alatt tartani, mint elengedni. Végül is Putyinnak már hazai nagy gyakorlata van az elégedetlen néptömegek pacifikálásában. És azt se feledjük, hogy – lévén Ukrajna egy represszív állam – sokan eddig féltek megvallani igazi érzelmeiket. Biztos vagyok benne, hogy sokan haragszanak az eddig büntetlenül terrorizáló ukrán nacionalistákra is. 2014 óta sok harag és sérelem gyűlt össze.

Intő jel. Melitopolban az oroszok létrehoztak egy velük együttműködő adminisztrációt (bár Zelenszkij nyíltan halállal fenyegette meg az oroszokkal együttműködőket), amit egy helyi politikus hölgy vezet. Az ukrán tévécsatornákat lekapcsolták, helyettük az orosz tévét nézhetik az emberek. A város főteréről levonták az ukrán lobogót, viszont több helyen is orosz zászló látható. Energodarban lerombolták a 2014-es Majdan emlékművét. Herszonban már az orosz Roszgvargyija „csinált rendet”, mintha otthon lennének. Meg nem erősített hírek szerint készülőben van a „Herszoni Népköztársaság” kikiáltása. Az orosz sajtóban néhány napja olyan „hírek” jelennek meg, hogy a kárpátaljai ruszinok csak arra vágynak, hogy elszakadhassanak Ukrajnától.

Érik az Európa 2035-ös határait ábrázoló, 2012-ben valószínű jövőként ábrázolt térkép…

(Inkább az a kérdés, ki fog átállni a jelen ukrán elit tagjai közül? Murajev, Medvedcsuk, Sarij? A 2014-ben Oroszországba menekült ukrán elit képviselői, Janukovics, Azarov, Carjov már támogatásukról biztosították az orosz inváziót.)