Az Orosz Pravoszláv Egyház (RPC) 2015 elején újabb igényeket fogalmazott meg, melyek alapján részt venne Oroszország közvetlen irányításában – írja Sztanyiszlav Belkovszkij politológus. A Rosszija-1 állami tévécsatorna karácsonyi interjújában Kirill pátriárka ismertette az egyház gazdasági elképzeléseit.
Eszerint a dollár valójában túl van értékelve; a rubelt még kár temetni; az orosz nép még soha nem élt olyan jól, mint az elmúlt években, ezért most elviselhető lesz egy kis nélkülözés; az oroszok még a legnagyobb ínségben is sok gyereket szültek, most is ezt a hagyományt kell folytatni.
Úgy látszik, az RPC nemcsak az orosz Belügyminisztériummal olvadt össze, de most már a Központi Bank szerepére is pályázik.
Szintén aktívan nyilatkozik az RPC gazdaságpolitikájáról Vszevolod Csaplin, az egyház társadalmi kapcsolattartással foglalkozó osztályának vezetője. Eszerint Oroszországban – a muszlim bankok mintájára – párhuzamos, pravoszláv bankrendszert kell létrehozni; ennek a bankrendszernek Keletre (Kínára, az iszlám világra) kell tekintenie, de semmiképpen nem nyugatra.
Az első konkrét lépések már meg is történtek 2015 januárban. Bár már korábban is voltak Oroszországban az RPC-hez köthető bankok (például a Pereszvet bank, ahol Kirill pátriárka is igazgatótanácsi tag volt), ám ezek tönkrementek.
Továbbá. Karácsony után Vszevolod Csaplin interjút adott az Echo Moszkvi rádiónak, melyben Joszif Sztálin pozitív vonásait hangsúlyozta. Eszerint Sztálin mindig a nép szavára hallgatott, de soha nem próbálta meg saját akaratát a népre erőltetni. Nem üldözte a pravoszláviát, épp ellenkezőleg, hozzájárult a pravoszlávia újjászületéséhez. Nem irtotta ki az egész pravoszláv klérust, csak egy részét, és azokat sem vallási, hanem politikai okok miatt.
Sztálinnal szemben a negatív figurák olyan emberek, mint Mihail Gorbacsov vagy Borisz Jelcin – tehát azok a vezetők, akik alatt az RPC tényleges szabadságot kapott. Ám a szabadság, mint erre Csaplin célzott, nem annyira fontos az RPC-nek.
A szabadságról is beszélt Kirill pátriárka a minap a Dumában tartott felszólalásában. Eszerint a szabadság nem olyan fontos, mint a szolidaritás. Az egyházfő szerint a 20. századi orosz forradalmakat kívülről szervezték, végrehajtói nyugati marionetfigurák voltak. A jelenlegi világ a katasztrófa felé robog, mert erkölcsileg-morálisan bomlott, Oroszország azonban erkölcsi erejénél fogva túléli majd ezt a nehéz időszakot.
Belkovszkij szerint az RPC mostanra elérte azt, amire évek óta törekedett: belesimult az állam politikai-ideológiai rendszerébe, egy állami szervvé vált. Cserébe viszont lemondott arról, hogy az orosz nép szellemi vezetője legyen, mert ez a misszió nem lehet egy állami szerv hivatása. Ezzel viszont megteremtették az alapját egy jövőbeli Orosz Reformációnak.
(Sztanyiszlav Belkovszkij: Ja – Sztalin, Moszkovszkij Komszomolec, 2015. 01. 23.)