A két világháború megrázkódtatása után a 20. század második felében alakult ki a nemzetközi jog rendszere, melynek legfőbb célja az volt, hogy kizárja a háború lehetőségét a nemzetközi politikából. Hasonló törekvések már az első világháború után is voltak, ám sem a Népszövetség, sem a Kellogg-Briand paktum nem tudta megakadályozni a második világégést – írja a Vedomosztyi szerkesztőségi cikke. A nürnbergi per egyik jogi fundamentuma az volt, hogy Németország megsértette a Kellogg-Briand paktumot.
A második világháború után az atomparitás megakadályozta nagy háborúk kitörését. Háborúk persze ezekben az évtizedekben is voltak, az USA többször is erőt alkalmazott, akárcsak a Szovjetunió, a Közel-Kelet háborús tűzfészekké változott. Még ezek a lokális háborúk is azonban komoly következményekkel jártak a nagyhatalmak számára, mint az USA-nak a vietnámi, a Szovjetuniónak az afganisztáni háború.
A háború nemcsak a nemzetközi jog megsértése, hanem annak beismerése is, hogy az országnak semmilyen érve nincsen az erőn kívül. Még ha nem is lesz háború Ukrajnában, a felségjelzés nélküli katonák bevonása egy szomszéd ország területére – szégyenteljes provokáció.
A Vedomosztyi szerkesztőségi cikke szerint a Kreml – mivel vonzó ajánlatot nem tud tenni – csak erővel tudja összegyűjteni az áhított posztszovjet „birodalmat”.
Vlagyimir Putyin nemcsak azért folyamodott a háború eszközéhez, mert megsértődött. Putyin visszatér az általa ideálisnak tartott szovjet modellhez: újra jön a zárt gazdaság, nemzetközi szankciók, kizárás a G8-ból, az ország lakossága szigorú kontroll alatt lesz, egy olyan Oroszország alakul, amely nem versenyképes, s csak a katonai fenyegetésekkel demonstrálhatja erejét.
(Ot redakcii: pobeda nad razumom, ekonomikoj i razvityiej, Vedomosztyi, 2014. 03. 03.)