Vlagyiszlav Inozemcev, a Posztindusztriális társadalmat kutató központ igazgatója a Vedomosztyiban megjelent írásában Szibéria Oroszországban elfoglalt gazdasági helyzetéről fogalmazott meg gondolatokat. Inozemcev szerint a föderális központ mintegy gyarmatként kezeli Szibériát, s gátolja fejlődését. Úgy véli, erősíteni kellene Szibéria gazdasági önállóságát, és a fellendülő ázsiai régió felé közelíteni a nyersanyagokban gazdag szubkontinenst.
Inozemcev véleménye szerint a moszkvai központ beavatkozási kísérletei nem szolgálják Szibéria érdekeit.
Szibéria az orosz gazdaság legfőbb donorja. Noha a hivatalos statisztikák szerint az orosz export mindössze 10 %-a kerül ki Szibériából, az orosz kivitel 75 %-a olyan áru, amely szibériai előállítású vagy szibériai nyersanyagból készült. A nyersanyagexport jelentős része Szibériából indul. Ehhez képest a központ befektetései az Urálon túlra elenyésző mértékűek, meg sem közelítik annak az értékét, amennyit kiszivattyúznak Szibériából. Épp ezért ha a föderális központ valóban Szibéria felemelésében gondolkodik, elég lenne csak a szibériai jövedelmek egy részét helyben hagyni.
A föderális központ látványos projektekben gondolkodik, melyeknek azonban nem sok gyakorlati haszna van. A Szahalinra tervezett grandiózus hídon például csak évente 160 ezer ember átkelése várható. Alagutat akarnak fúrni 60 milliárd dollárért a Bering-szoroson át, holott az Alaszka és Oroszország közti kereskedelem elenyésző.
A föderális központ csöveket akar fektetni és a „földbe ásni” dollármilliárdokat, miközben a szociális szférára ennél kevesebbet költenek.
Szibéria Oroszország különleges része, ahol a legvállalkozóbb szellemű (passzionárius) emberek jelentek meg (önként vagy akaratuk ellenére). Az oroszok előbb építettek városokat a Csendes-óceánnál, mint az amerikaiak, és vasútépítésben sem maradtak el tőlük. Szibéria azonban azért lett elmaradott terület, mert Moszkva a „votcsinájaként” kezelte, függő területként. Szibériában az első egyetemet csak 300 évvel meghódítása után alapították. Alaszkában az átlagos jövedelem ma 67 ezer dollár/év, Észak-Kanadában 103 ezer dollár, Szibériában 10 ezer dollár.
A megoldás tehát, hogy csökkenteni kell a föderális központ beavatkozásának lehetőségét.
Fejleszteni kell a „költségvetési föderalizmust”, több jövedelmet hagyni a szibériai régióknál.
Hibás a föderális központ kolonizálási politikája, amely a viszonylag nagyobb városokba csomópontszerűen telepíti a népességet. Szibéria népsűrűségével semmi gond, hiszen az 2,26 fő/km², Alaszkában 0,49 fő/km², Észak-Kanadában 0,03 fő/km². Nem az extenzív növekedést kell folytatni, hanem az intenzív gyarapodás felé lépéseket tenni.
Szibéria gazdasága elmaradott az ázsiai-csendes óceáni régiót tekintve. A szibériai gazdaságot nem Európa, hanem a csendes-óceáni régió felé kell orientálni, Kína, Dél-Korea, Japán, az USA, Kanada, Ausztrália irányába – véli Inozemcev.
(Vlagyiszlav Inozemcev: Szibir nye nado „podnyimaty” resenyijami iz Moszkvi, Vedomosztyi, 2013. 02. 15.)