Az egyik legjobb film az újkori Oroszországban a 2013-ban készült A geográfus elitta a földgömböt, Konsztantyin Habenszkij főszereplésével, Alekszej Ivanov regénye alapján. A cselekmény a modern kori Oroszországban, az Urálban, Permben játszódik, főszereplője egy munkanélküli értelmiségi, Viktor Szergejevics Szluzskin, aki földrajztanárként helyezkedik el egy középiskolában. Rendkívül szabadosan kezeli a tanári fegyelmet, haverkodik a diákokkal, semmibe veszi a diszciplínát, ezzel természetesen ellenszenvet váltva ki a kollégái között. Szluzskin legközelebbi barátja egy gazdag vállalkozó, aki – a férj beleegyezésével – a tanár feleségének szeretője lesz. Eközben Szluzskin is kapcsolatokat létesít más nőkkel, és amúgy sokat iszik. A történet kulminációja, amikor a földrajztanár kirándulást, vízitúrát szervez az Urálba, s itt kiderül, hogy az egyik diáklány fülig szerelmes belé…
Alekszej Ivanov uráli író, majdnem minden műve az Urálban játszódik, ebben a regényben főleg a vízitúra során jelenik meg az alkotó szinten minden írásában fellelhető uráli fenomén, tehát hogy nemcsak az oroszok alakították az Urált, hanem az Urál is formálta földrajzával, az ősi kultúráinak örökségével az ide települő oroszokat és más népeket. Az oroszok előtti titokzatos Urál világa még most is áthatja az ott élőket. Az uráli vízitúra leírásánál az is beszippantja az olvasót, hogy ezen a helyen Ivanov áttér az egyes szám első személyű előadásmódra (Szluzskin szemszögéből).
„Valaha itt nagy népek éltek, melyeknek már a nevét is elfeledték. Erődök voltak itt régen, csatornák, pogány szentélyek. Fejedelmek, pogány papok, jósok és igricek. Háborúk zajlottak, rohammal vettek be erődöket, népes törzsek életre-halálra harcoltak a sziklák tövében. Mindez megtörtént, de mára elveszett.
A diákok szokatlan figyelemmel hallgatják. Az iskolai órákon nem volt ilyen lelkesedés a szemükben. A tekintetükből látom, hogy mit éreznek. Mintha maga a föld szólalt volna meg a lábunk alatt. A föld mélye, ahol az elmúlt korok emberei nyugszanak, értelemmel, vérrel, történelemmel telt meg. A tajga és a sziklák többé már nem a névtelen rengeteg kószán elszórt nyomorult kis falvakkal és büntetőtáborokkal. A tajga és a sziklák megteltek élettel, olyan értelmük lett, mely talán mindennél fontosabb.”
Szluzskin egy szabad ember, aki mindig azt csinál, amit akar, fittyet hány a formaságokra, kedve szerint cselekszik, de eközben nem áthágva a törvényi normákat. Nem véletlen, hogy a film első képsoraiban a népszerű orosz sláger, a Szabad vagyok csendül fel. A főszereplő neve Szluzskin, amiben nem nehéz fölfedezni a szluzsity ’szolgálni’ igét, holott a főhős egész lényege éppenhogy tagadása a szolgaságnak. De ezzel is csak a szabadság érzetét erősíti az író, hiszen ezen név hordozója tetteivel elragaszkodik a név „bélyegétől”. Szluzskin legjobb barátja Budkin, ami szintén beszélő név benyomását kelti, mert ebből az ’épület’ > ’szilárdság’, ’stabilitás’ szavakra asszociálhat az olvasó.
Maga az eredeti regény, A geográfus elitta a földgömböt, 1995-ben jelent meg (a film cselekményét áttették a 2010-es évekre), s értelemszerűen az akkori Oroszországot jeleníti meg. A könyv szinte letehetetlen olvasmány. A regény szövegéből átüt a szabadság, szinte minden lapját átitatja az individuális, egyéni szabadság érzése. A filmhez képest a könyvben Szluzskin más karakterű, talán kevésbé nyers, afféle introvertált, kesernyés humorú későszovjet értelmiségi, aki megpróbál túlélni a hirtelen rászakadt új, érthetetlen, kegyetlen világban. A könyvből kiderül, hogy Szluzskin ifjúkorában verseket írt, és sokan azt gondolták, hogy híres költő lesz. Gyerekkori szerelme, Léna egy kamionoshoz ment férjhez, de legszívesebben ő is visszamenne az időbe, és újrakezdené… A regény egyik fejezete 1982-ben játszódik, Brezsnyev halála idején, ami szimbolikus dátuma a szovjet aranykor végének, amikor a történet hősei még az út kezdetén álltak szép reményekkel. Úgy tűnik, kisiklott életek állnak előttünk, olyan emberek, akiknek tehetsége végül beleszürkült a mindennapokba, vagy elbuktak az átmenet idején. A regény témája egy kicsit a posztszovjet értelmiség tragédiája, nyomora, de még inkább a mindent átható szabadság. Szluzskin „szabadsága” abban is megnyilvánul, hogy teljesen közömbös a fogyasztói „értékek” iránt, nem érdekli a kocsi, pénz, viszont gyakran Puskin szavaival beszél.
Egyes elemzők a régi orosz „szent őrülteket”, „jurogyivijeket”, Oblomov újkori alakját, vagy éppen buddhista jellemvonásokat véltek fölfedezni Szluzskin karakterében: beletörődő nyugalom, introvertált individualizmus, passzivitás – például ő maga kezdeményezi a feleségének, Nadjának, hogy nyugodtan lépjen félre, ha akar, Nadja ugyanis beleszeret a gazdag és magabiztos nőcsábász Budkinba, miközben a férjét egy szerencsétlen lúzernak tartja. Szluzskin úgy gondolja, hogy a felesége élete csak rá magára tartozik, s neki nem lehet beleszólása abba, hogy mit csinál az asszony, de ez a részéről nem közöny, hanem szeretet. Az ivás is eszköz Szluzskin számára, hogy visszavonuljon, amikor valamilyen kétes cselekedetre kényszerül. Például, amikor szexre kerülne a sor egy csinos kolléganőjével, leissza magát, s ezzel a felelősséget is magára hárítja meghiúsult légyott miatt, nem megbántva a nőt. A túra során leissza magát, ezért a diákok „leváltják” őt a túravezetői helyéről, de felnőttként mégiscsak pótolhatatlan és a felelősséget is ő viseli, a diákok gúnyosan csak uszadéknak nevezik, de ezáltal „egyenlő” lesz, „haver”.
Szluzskin csak boldog akar lenni, de nem akar másokat kioktatni, kényszeríteni, hatalmaskodni, kellemetlen helyzetbe hozni. Individualista-nonkonform ember, a berlini negatív szabadság megtestesítője.
Szuzskin feleséget, Nadját a mai kor „értékei” érdeklik: pénz, kocsi, lakás. Nyíltan megmondja, hogy hiba volt gyereket szülni Szluzskinnak, s csak azért ment hozzá mert terhes lett. Szluzskin szerelmét gyengeségnek tartja. S valóban, a geográfus az újkapitalizmus értékrendje szerint lúzer, vesztes.
A másik különbség, hogy a regény jóval nyíltabban erotikusabb töltetű, mint a film. De a szex ez esetben a szabadság attribútuma. A szex nemcsak hogy szinte az egyetlen szórakozási lehetőség az 1990-es évek provinciális Oroszországának nyomorában (amikor vasárnapoként elzárják a vizet, és a tanári fizetés éppencsak az éhenhalás elkerülésére elég), de az individuális szabadság kifejeződése is a férfiak és nők részéről egyaránt. Ráadásul ebben a közegben mindenki tisztában van mindennel, hogy ki kivel hál, kivel csalja meg a házastársát, mintha ez lenne a dolgok természetes rendje. A nők is mindenféle szemérem nélkül beszélnek arról, hogy éppen kivel feküdtek le, sőt, még abban sem látnának kifogást, ha Szluzskin lefeküdne a belé szerelmes 14 éves Másával… Ebben a szövegben a szex és a szabadság kiegészítik, felerősítik egymást: minél több a szex, annál nagyobb a szabadság.