Az orosz-ukrán háborúnak egy “eredménye” már biztosan van: Oroszországban megszűnt a sajtószabadság (most tényleg). A 2020-tól erősebb fokozatba kapcsoló nyomásgyakorlás ellenére is azért egészen 2022 márciusáig működtek független hangvételű, ellenzéki orgánumok Oroszországban. Az elmúlt napokban azonban felszámolták a minőségi Echo Moszkvi rádiót, az ellenzéki Dozsgy televíziót, és betiltottak számos kisebb honlapot. Az ellenzéki Novaja Gazeta még működik, de látványosan nem ír semmit arról, ami mindenkit foglalkoztat, a háborúról (“katonai operációról”). A szabad gondolatok képviselőinek szétzilált maradványai a Youtube-on és a cenzúrától mentes Telegramon folytatják az egyenlőtlen harcot – igaz, már ezen fórumok blokkolása is felvetődött.

Ezért a működő oroszországi telekommunikációs csatornákról szinte lehetetlen tájékozódni, kiüresedett, hivatalos, félhivatalos véleményeket megfogalmazó kloákák ezek.

Ezen körülmények között felértékelődnek a blogok, közösségi oldalakon közzétett vélemények (a Facebook betiltása után újra előtérbe kerül az orosz Vkontakte).

Az alábbi érdekes véleményt bizonyos Mi Donyeckaja Petrovka tette közzé a Vkontaktéban. A szerző arra keresi választ, hogy hol vannak az oroszbarát tüntetők az oroszajkú és hagyományosan Oroszország felé húzó Kelet-Ukrajnában, miért nincs még itt sem lakossági támogatása a bevonuló orosz csapatoknak?

Az ok, hogy az orosz politika számos súlyos hibát követett el az elmúlt években.

Hiszen 2014-ben is még valóban sokan mozdultak meg Kelet-Ukrajnában, több tízezer ember tüntetett orosz zászlókkal nemcsak a Donbasszban, de Harkovban, Odesszában is. Mi változott azóta?

A szerző magát bennfentes embernek tünteti fel, és azt állítja, hogy biztos tudomása van arról: az volt a moszkvai számítás, hogy a Kelet- és Dél-Ukrajnába bevonuló orosz csapatokat sóval-kenyérrel várják majd, mint felszabadítókat.

Ez a következő okok miatt nem történt meg.

1) A szélsőjobbos terrorcsoportok most sokkal erősebbek Ukrajnában, mint 2014-ben. Akkor még csak néhány ezren voltak, most már százezernyien, és mint “patrióták” az állam támogatását élvezik. Ők hajlandók nyers erőszakot is alkalmazni az oroszbarát emberekkel szemben, és 2014 óta jelentős harci tapasztalatra tettek szert.

2) Oroszország 2014-ben a saját szövetségeseit árulta el, azokat az embereket, akik kockázatot is vállalva kimentek Oroszországért tüntetni. Moszkva elismerte a kétséges legitimitású új ukrán hatalmat, tűrte, hogy a saját embereivel leszámoljanak, és a Donbasszt is vissza akarta szuszakolni Ukrajnába. Ezért még aki oroszbarát is Ukrajnában, az sem hisz Moszkvának, és ezt nagyon is jól teszik.

3) Oroszország 2014 után számos embert kiadott Ukrajnának, akik a Donbasszban harcoltak, s ezzel megint azok hátába döfött kést, akik kiálltak mellette.

4) Oroszország most azt deklarálta, hogy nem kívánja elfoglalni a megszállt ukrán területeket. Ezek után csak egy öngyilkos őrült lehet képes arra, hogy orosz zászlóval kimenjen ünnepelve fogadni az orosz csapatokat, hiszen aki így tesz, azt az ukránok később levadásszák.

Vagyis az orosz vezetés tévesen azt hitte, hogy a mai Ukrajna ugyanaz, mint ami 2014-ben volt. Oroszország a saját szövetségeseit árulta el, illetve passzívan szemlélte ahogy leszámolnak velük. Ez az oka, hogy senki nem üdvözli az Ukrajnába bevonuló orosz csapatokat, hanem inkább ellenséges légkörrel szembesülnek az orosz katonák, még az “oroszbarát”, vagyis inkább egykor oroszbarát ukrajnai részeken is.

(Kép: oroszbarát tüntetés Harkovban, 2014 tavaszán)