Akárhogy is végződnek a kazahsztáni események (az ODKB, Oroszország beavatkozása után valószínűleg a rend helyreállításával, Tokajev hatalomban maradásával), az bizonyos, hogy 2022 január vízválasztó a fiatal állam történetében.
Az, hogy Kazahsztán potenciálisan instabil ország, már régóta ismert (lásd a zsanaozeni zavargásokat, melyeket 2011-ben a hadsereg bevetésével sikerült leverni). De miközben a mostani, szociális eredőjű zavargások zajlottak az országban (ismét csak Nyugat-Kazahsztánból indulva), egy hatalmi „tisztázás”, vagy inkább leszámolás is megtörtént az Oroszország után gazdasági és területi értelemben második legnagyobb egykori szovjet tagköztársaságban.
A mai Kazahsztánt sok tekintetben az első elnök, a köztársaságot a szovjet korszak vége, 1990 óta 2019-ig irányító Nurszultan Nazarbajev formálta. Hosszú elnöksége alatt egyszemélyi uralmat épített ki, személyi kultusszal, a munkaadókat támogató neoliberális gazdasági modellel, hatalmas vagyoni különbségekkel, mérsékelt kazah nacionalizmussal, eurázsiai eszmeiséggel. 2019 tavaszán váratlanul lemondott az akkor 79 éves elnök, és Kaszim-Zsokart Tokajevnek adta át a hatalmat, akit 2019 nyarán formálisan meg is választottak.
Bennfentes információk szerint a nárcisztikus, hatalommániás Nazarbajev a háttérből továbbra is irányítani kívánt, illetve mindent elkövetett, hogy nehezítse utódja, Tokajev munkáját. Aligha kétséges, hogy amúgy is nyugtalan vidéknek számító Nyugat-Kazahsztánban a megmozdulások „spontán” módon törtek ki, a régóta mélyen meglévő szociális elégedetlenség miatt. Az ország legnagyobb városában, Almatiban viszont már fegyveres összecsapásokra került sor tüntetők és a rendvédelmi erők között január 5-én. Megintcsak bennfentes információk szerint a fegyveresek mögött Nazarbajevhez köthető érdekcsoportok álltak (bár ez az információ további ellenőrzést kíván).
Tokajev elnök határozottan cselekedett. Leváltotta nemcsak a kormányt, de a kazah titkosszolgálatok vezetőjét, a Nazarbajev emberként számon tartott Karim Maszimovot (Almatiban a tüntetők zavartalanul foglalták el a titkosszolgálatok épületét). Sőt, magát Nazarbajevet is ő, az eddig nem valami magabiztosnak mutatkozó Kaszim-Zsokart Tokajev váltotta le a Nemzetbiztonsági Tanács éléről, ami elképzelhetetlennek tűnt még egy hete is. Tegnap olyan sajtóhírek jelentek meg, miszerint Nazarbajev „külföldi gyógykezelésre” készül… A tüntetők ledöntötték Nazarbajev egyik szobrát, de nem biztos, hogy Tokajevék a várható konszolidáció után vissza is építik azt… (Bár az ország első elnökét, Nurszultan Nazarbajevet nyilvánvalóan nem lehet teljesen kiradírozni Kazahsztán múltjából. Csak a jelenéből és jövőjéből).
Egyszóval, amit most látunk az utcai zavargások nyomán megjelenő lángok és füstoszlopok mögött: Tokajev politikai értelemben kivégzi akadékoskodó elődjét.
Geopolitikai értelemben pedig az ODKB-beavatkozás hosszú időre véget Kazahsztán ingadozásának, s talán még a kazah ábécé latin betűkre való áttételére vonatkozó kísérletének is, és Oroszországhoz láncolja a köztársaságot. Ha simán megy minden, akkor ez Oroszország nagy győzelme, a turáni-közép-ázsiai ambíciókat dédelgető Törökország, és a mögötte álló Nagy-Britannia veresége lesz.
(kép: Nurszultan Nazarbajev 2022. január 5-én ledöntött szobra a dél-kazahsztáni Taldikorganban)