A 2020 augusztusában, a vitatott elnökválasztásokat követően Belaruszban kibontakozott politikai válság, nagy ellenzéki demonstrációk nyomán Alekszandr Lukasenko elnök az ország alkotmányának megváltoztatását helyezte kilátásba, beígért távozásával összefüggésben. 2021 decemberében végre megjelent az alkotmánymódosítási tervezet, amiről majd népszavazáson kell dönteniük az ország polgárainak.
Mi változik a korábbiakhoz képest a belorusz alkotmányban?
A preambulumban az eddigieknél erőteljesebben kihangsúlyozzák a nemzeti önállóságot, a szuverenitást, a kulturális hagyományokat, Belarusz függetlenséget. Az alkotmánytervezetbe – hasonlóan a 2020-ban módosított orosz alaptörvényhez – bekerült egy cikkely (15.) a belorusz nép Nagy Honvédő Háború idején mutatott áldozatvállalásáról.
Az is új passzus lesz, hogy Belarusz területéről nem indítható katonai támadás más ország ellen (18. cikkely). Ez nyilván Oroszországgal szemben kívánja védeni Belarusz szuverenitását, nehogy azt gondolják Moszkvában, hogy Belarusz katonai felvonulási terepként használható mások ellen.
Szintén belekerül az új alkotmányba, mondjuk hogy orosz mintára, miszerint a házasság egy férfi és egy nő kapcsolatának tekinthető (32. cikkely). A szülők alkotmányos kötelessége lesz Belarusz nemzeti kultúrájának tiszteletére nevelni gyerekeiket. 54. cikkely: a polgárok kötelessége a patriotizmus, a történelmi emlékezet és a belorusz nép hősi múltjának ápolása.
Alkotmányosan rögzítésre kerül, a 46. cikkelyben, hogy az ország békés atomenergiát fejleszt.
A további változtatások már a belorusz politikai rendszer lényegét, velejét érintik.
A 69. cikkely egyértelművé teszi, hogy a jövőben politikai pártok is indíthatnak jelölteket a választásokon – a tisztán egyéni választókörzetek alapján működő belorusz választási rendszer is oka lehet annak, hogy az országban nem alakult ki „rendes” pártrendszer, talán majd most történhet előrelépés. Ugyanakkor külföldi személyek és szervezetek nem vehetnek részt a jelöltek finanszírozásában.
Az is újdonság, hogy az elnök az új alkotmány szerint (80. cikkely) nem lehet külföldi állampolgár, nem rendelkezhet külföldi lakhellyel – ismét ugyanazok a kitételek, mint amelyek a 2020-as orosz alkotmánymódosításban is megjelentek.
Ismét visszakerülne a 2004-ben eltörölt rendelkezés, miszerint egy ember csak két ciklusra lehetne elnök (81. cikkely). Ezzel jelentősen korlátozódik a Lukasenko utáni államfő hatalma.
A 88., új cikkely szerint az elnököt a jövőben le is lehet váltani az alkotmány megsértése esetén. A képviselők harmada, vagy 150 ezer ember aláírása is kezdeményezheti az államfő leváltását. Ez a rendelkezés elég ingataggá teszi Belarusz következő elnöknének a pozícióját.
A 89. cikkely nyilvánvalóan Lukasenkónak szól: az elnök, miután lejárt a mandátuma, érinthetetlen, és nem vonható bírósági eljárás alá.
Ami nóvum, és kicsit az 1989-es Szovjetunióra, az akkori Népi Küldöttek testületére emlékeztet: felállítanak egy teljesen új hatalmi szervet, az ún. Összbelorusz népgyűlést („Vszjebelorusszkoje narodnoje szobranyije”), mely a néphatalom legfőbb reprezentása lenne. Egy 1200 fős testületről lenne szó, melyet részben választanak, részben viszont tisztség alapján „jár” a részvétel benne. Alanyi jogon tagja lesz az államfő, a volt elnökök, a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom, valamint a civil társadalom képviselői, akiket közvetett módon öt évre választanak. Lényegében arról lenne szó, hogy ezen új testület, az Összbelorusz népgyűlés bírja a jövőben hatalmi jogosítványokat. Az új alkotmány szerint az Összbelorusz népgyűlés határozza meg az ország kül-, bel- és biztonságpolitikáját. Kicsit konkrétabban: az Összbelorusz népgyűlés megváltoztathatja az alkotmányt, dönthet az államfő leváltásáról, elrendelhet rendkívüli állapotot, megválasztja az alkotmánybíróság és a választási bizottságok tagjait, dönt a választások érvényességéről, de állami kitüntetéseket is adományozhat, sok más egyéb jogkör mellett.
Összegezve tehát, a legfőbb következtetések:
- a jelenlegi elnök, Alekszandr Lukasenko bebiztosítja a saját távozását;
- a Lukasenko után következő belorusz elnök jogkörei erősen csökkennek, olyannyira, hogy a következő államfő könnyen revolverezhető lesz;
- létrejön egy teljesen új hatalmi testület, az Összbelorusz népgyűlés, a hatalom igazi birtokosa, melyben vélhetően megmarad, legalábbis részben, Lukasenko befolyása;
- az új alkotmány az eddigieknél erősebben fogja hangsúlyozni Belarusz szuverenitását,
- az új alkotmánytervezet inkább tekinthető hatalomátmentési kísérletnek, vagy legalábbis irányított hatalmi tranzitra tett kísérletnek, semmint „rendszerváltásnak.”
S mindez azért lehetséges, mert a hatalmi tranzit kérdése nem megoldott a jelenlegi, „felégetett földre” emlékeztető, még a pártrendszert is csak embrionális állapotban fenntartó belorusz politikai rendszerben.
(president.gov.by)