Az ukrán hadsereg március-április után decemberre megint felsorakozott a Donbassz határánál, moszkvai álláspont szerint az Ukrajna számára a gyakorlatilag vereséget deklaráló minszki szerződést – melyről Kijev kijelentette, hogy úgysem tartja be – megszegve. Mivel Minszk lenne a donbasszi háború rendezésének egyetlen békés alternatívája, ennek elutasítása nyilvánvalóan háborút jelent – előbb vagy utóbb. Noha Zelenszkij a béke áhított jelszavával lett elnök 2019 tavaszán, mára ebből semmi nem maradt.
2021 március végén, április elején már majdnem megkezdődött az ukrán hadsereg offenzívája a szakadárnak nevezett kelet-ukrajnai régió ellen, ám akkor az oroszok is, érzékelve a veszélyt, nagy erődemonstrációba kezdtek, és egyértelműen tudatták: ha az ukrán hadsereg támad, azt Moszkva nem fogja ölbe tett kézzel nézni. Így aztán Kijev visszakozott – ideiglenesen.
A mostani támadási kísérletet az ukránok sokkal jobban előkészítették, a szövetségesek bevonásával. Vélhető, hogy Ukrajna részletesen értesítette legközelebbi támogatóit, azaz az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot szándékairól. London már jelezte is, hogy orosz beavatkozás esetén 600 katonája azonnal készen áll indulni Kelet-Ukrajnába. Az Egyesült Államokból pedig napi szinten érkeznek olyan „kiszivárgott információk”, – valójában a háborút előkészítő nagyerejű sajtókampányról van szó – miszerint Oroszország Ukrajna lerohanására készül.
Valójában Kijev készül lerohanni a Donbasszt, Oroszország pedig két dolgot tehet: beavatkozik, vagy tétlenül végignézi, ahogy az ukrán hadsereg – orosz beavatkozás nélkül – várhatóan gyorsan elfoglalja Luganszkot és Donyecket. Ha az oroszok beavatkoznak a háborúba, lám, milyen nagyszerű az amerikai hírszerzés, ők megmondták előre. Ha nem avatkoznak be, akkor pedig a nyugati világ Kijev nagy győzelmét és Oroszország vereségét fogja ünnepelni (és persze az amerikai nyomásgyakorlás erejét).
Moszkva számára most nem nagyon van jó megoldás. Olyan a helyzete, mint a sakkjátékosé, aki akármit húz, csak rosszabb lesz a táblán a felállás. Ha Oroszország nem tesz semmit, akkor az ukrán hadsereg gyors győzelmet arat a lázadó donbassziak fölött. Ennek nemcsak az lesz a következménye, hogy Zelenszkij hatalma akár évtizedekre megszilárdul, hanem az is, hogy több százezer menekült zúdul Oroszországba (az ukrán elnök nyáron már figyelmeztette azokat a donbassziakat, akik inkább Oroszországhoz húznak, nagy hibát követnek el, ha Ukrajna területén maradnak); és nagy valószínűséggel egy olyasféle „tisztogatás” történik majd, mint amit 1995-ben a horvátországi Krajinában követtek el a szerbek ellen (tehát Nyugaton senki nem fog tiltakozni. Ha pedig valaki pisszenni merne, majd azt mondják rá, hogy Putyin ügynöke). Ez Ukrajna (Zelenszkij) nagy, óriási győzelme lesz, az ország megtelik pozitív energiákkal, a győzelem érzetével, és kétség nem férhet hozzá, hogy a Donbassz után majd jön a Krím, az angolszász szövetségesek diplomáciai, propaganda, sőt, katonai támogatása mellett. Ha pedig a Krímet elveszti Oroszország… akkor elkerülhetetlennek tűnik az egész ország felbomlása.
Ha Oroszország beavatkozik azt most nem lehet leplezni még úgy sem, mint ahogy ezt 2014 augusztusában megpróbálták. Ukrán közlések szerint orosz támadás esetén az ukrán hadsereg orosz városokat, atomerőműveket fog lőni, ami már „totális háború”. Ennek csakis az lehet a vége, hogy a sarokba szorított oroszok „kénytelenek” lesznek lerohanni Ukrajna nagyobb részét, legalábbis a Dnyeperig és Odesszáig. Ez, még ha rövidtávon viszonylag könnyű győzelem lesz (az ukrán hadsereg egy része átáll, megadja magát), de akkor is nagy véráldozattal és hosszabb távon elhúzódó háborúval jár majd (partizánakciók, terrortámadások, belső turbulencia növekedése Oroszországban), és hát egész Ukrajnát úgysem tudják leigázni, meghódítani. Orosz támadás esetén mindenféle elképzelhető szankció bevezetésre kerül Oroszország ellen, úgy, hogy ennek legkevesebb az lesz a következménye, hogy az európai-orosz kapcsolatok gyakorlatilag megszűnnek (vagyis szokás szerint Európa is vesztes lesz, Amerika pedig szokás szerint győztes). Mai sajtóhírek szerint Oroszországot azzal fenyegetik, hogy lekapcsolják a SWIFT-ről, ami egyes vélekedések szerint az orosz bankrendszer bedőlését jelenti majd.
A háborút csak az állíthatná meg, ha Ukrajna realizálná a minszki megállapodást, ami jelenleg nem reális. Szóval, a háború objektív okok miatt elkerülhetetlen, ha nem is most, vagy 2022 elején, de pár éves időtávlatban mindenképpen. Hogy mi lesz a közvetlen kiváltó ok, másodrangú kérdés. Csak a kisiskolások hihetik azt, hogy az első világháború azért tört ki, mert Ferenc Ferdinándot megölték Szarajevóban.