A belorussziai származású, Kijevben élő újságíró, a 44 éves Pavel Seremet meggyilkolása 2016. július 20-án az egyik legnagyobb vihart kiváltott bűncselekmény volt az új Ukrajnában, 2014 után. Seremetet reggel, munkába menet robbantották fel, amikor autójában várakozott az egyik kijevi útkereszteződésben, nem messze otthonától. A vörös Subaru, amelyben Seremetet felrobbantották, nem az övé volt, hanem az Ukrainszka Pravda főszerkesztőjéé, Aljona Prituláé, aki együtt élt Seremettel. A robbantás reggel 7 óra 45-perckor történt. Seremet még élt, amikor a közeli járókelők kirángatták a felrobbantott járműből, a mentőben halt meg.

Seremet nem tartozott a legismertebb és legnépszerűbb újságírók közé, nem túlzás azt állítani, hogy nemzetközi szinten a legtöbben akkor hallottak róla, amikor megölték.

Az 1971-ben Minszkben született Seremet az 1990-es években Lukasenko elnök ellenfeleként szerzett hírnevet Belorussziában. 1997-ben börtönbe zárták, mert riportot készített a litván-belorusz határon zajló csempésztevékenységről, és ennek ürügyén tiltott határátlépéssel vádolták meg. Ekkor maga Borisz Jelcin orosz elnök emelt érte szót. 1998-tól, egészen a 2000-es évek végéig az orosz állami televízióban dolgozott. A 2000-es években közel került orosz liberális csoportokhoz, illetve Belaruszban is folytatta ellenzéki aktivitását. Mivel orosz állampolgárságot szerzett, megfosztották belorusz állampolgárságától. 2012-től a jobboldali ukrán hírportál, az Ukrainszka Pravda szerzője volt. (Ez az a lap, melynek alapítója, Georgij Gongadze 2000-ben gyilkosság áldozata lett. A Gondagdze ügy a 2000-es évek elején előkészítője volt a 2004-es „narancsos forradalomnak”.)

Seremet 2014 nyarától már, otthagyva Oroszországot, csak Ukrajnában tevékenykedett. Nem értett egyet a Krím orosz elcsatolásával, és Moszkvát tette felelőssé a donbasszi háború miatt.

A hivatalos kijevi álláspontban és a propagandamédiában, így Magyarországon is természetesen az verzió kapott legnagyobb teret, hogy a Lukasenkóval és Putyinnal szemben kritikus újságírót a belorusz vagy az orosz titkosszolgálat robbantotta fel. Lényegében ez a verzió a legelterjedtebb a mai napig.

Igaz, a 444.hu azt is megírta, hogy az ukrán titkosszolgálathoz köthető a személy, aki a merényletet megelőző éjjel Seremet reggel felrobbantott autója körül ólálkodott.

A merénylet után maga Petro Porosenko ukrán elnök sürgette az ügy feltárását. A nyomozás nem zárta ki, hogy a merénylet igazi célpontja nem Seremet lett volna, hanem Aljona Pritula. Az ukrán rendőrség az FBI-tól kért segítséget.

Mindjárt július 22-én közzétették azt a videófelvételt, amin az látható, hogy a merényletet megelőző éjszaka, a korai órákban valakik a reggel felrobbantott autó környékén ólálkodnak. Egy férfi 0:22 perckor lehajolt az autóhoz (vélhetően előkészítette a helyet a bombának), egy másik alak, valószínűleg nő, pedig több mint két órával később, 2:40-kor elhelyezte magát a robbanószerkezetet – egy gyalogsági aknát –  az autó alvázához.

Az ukrán hatóságok azt is közölték, hogy beazonosították a két alakot. Az eredmény valószínűleg kellemetlen lehetett, mert 2017 szeptemberében titkosították az ügyet.

Ekkorra már sejteni lehetett, hogy a hatalom nem feltétlen érdekelt az igazságban. Ukrán újságírók a Hromade TV és a slidstvo.info csapata 2017 tavaszi tényfeltárása segített előrelendíteni az ügyet. A térfigyelő kamerák elemzése –  érdekes persze, hogy hogyan jutottak ezekhez a felvételekhez, aligha úgy, ahogy állították, hogy a házmesterektől elkérték, viszont a film részben a Bellingcat és amerikai „tényfeltárók” közreműködésével készült –  alapján kiderült, hogy az a férfi, aki éjjel ólálkodott Seremet autója közelében, a jelek szerint a merénylet idején is a közelben volt. Az is kiderült, hogy már a megelőző este, körülbelül 23:30-tól két férfi megfigyelés alatt tartotta Seremet lakását. Az egyik Mercedesen, a másik egy Skodával érkezett a helyszínre, egyidőben. Ez a két gépjármű elhagyta a helyszínt, miután 2 óra 40 perckor megtörtént a bomba elhelyezése az autó alján. A Bellingcat segítségével sikerült beazonosítani a Skoda rendszámát, majd egy Igor Usztyimenko nevű 47 éves odesszai születésű férfit, akié az autó. Az újságírók szerint a férfi furcsán viselkedett, amikor találkoztak vele, elbeszélése tele volt ellentmondásokkal. Az újságírók azt állítják, olyan belügyi forrás áll rendelkezésükre, mely megerősítette, hogy Igor Usztyimenko legalábbis 2014-ben az ukrán titkosszolgálat alkalmazásában állt. Vagyis ez a film, ami részben brit-amerikai információs forrás alapján készült, az ukrán hatalom érintettségét sugallta, mégha ezt nem is követte információs kampány – hiszen Ukrajna mégis az USA barátja – de jól érthetően arra utalt, hogy Washingtonban/Londonban tudják, ki áll a merénylet mögött.

Az ukrajnai hatalomváltás után, 2019 decemberében közölték annak az öt személynek a nevét, akik a gyilkosság megszervezői voltak. Mind az öten harcoltak a Donbasszban, a kijevi hatalom oldalán.

A közvetlen elkövető a kelet-ukrajnai, gorlovkai születésű Julija Kuzmenko volt. Ő helyezte el a taposóaknát Seremet autója alá. A merénylet fő szervezője az 1971-es kijevi születésű Andrej Antonyenko lett volna. Ő rockzenész, ukrán nacionalista, a kelet-ukrajnai harcokban való részvételéért és közéleti szerepvállalása miatt magas rangú kitüntetésben részesült.

Meglehet, véletlen, hogy a merénylet közelében levő egyik könyvtár az ukrán titkosszolgálat, az SZBU konspirált találkozóhelye.

Seremet és felesége barátaik elmondása szerint a merényletet megelőző időben többször is megjegyezték, hogy érzésük szerint követik őket. Az Ukrainszka Pravda márciusban kapott figyelmeztető levelet, amiből kiderült, hogy valakik nagyon figyelmesen követték a szerkesztőségben zajló munkát (olyan információk szerepeltek a figyelmeztető levélben, melyek csakis bennfentes körökből származhattak). Arszen Avakov ukrán belügyminiszter viszont tagadta, hogy a titkosszolgálatok figyelték voltak Seremetet vagy az Ukrainszka Pravdát. Seremet halála előtti estén egy ukrán önkéntes Azov-csoport tett látogatást nála, utolsó cikke, július 17-én védelmébe vette a radikális ukrán nacionalistákat, akik, minden botlás ellenére őszintébb hazafiak, mint a helyzetet meglovagolni igyekvő hurrápatrióták. Ugyanakkor kritikusan nyilatkozott Ukrajna oligarchikus berendezkedéséről. Szerinte az oligarchák érdeke, hogy konzerválják az ukrajnai szegénységet.

Az ukrán hatóságok 2019 decemberi közlése szerint Antonyenko csoportjának a figyelemfelkeltés volt a célja a merénylettel, hogy szélsőjobboldali eszméikre és az árja felsőbbség gondolatára felhívják a figyelmet. Ez elég furcsa megállapítás, nem világos, hogy Seremet felrobbantása hogyan szolgálta volna az árja felsőbbség eszméjét, főleg úgy, hogy Antonyenko a saját bevallása szerint is félig zsidó származású. Ő éppen ezért tagadta is, hogy köze lenne a gyilkossághoz.

Mai állás szerint (2021 szeptember) tehát azt lehet tudni, hogy a kalandos életű Seremetet ukrán nacionalisták egy csoportja ölte meg, vélhetően titkosszolgálati támogatással. A gyilkosság motivációja nem egyértelmű, de lehet többértelmű. Seremet ideális szakrális áldozat lehetett, mert miközben a szélsőjobbal összefonódó Porosenko-rezsim számára is szemtelenül „zümmögött”, nyílt konfliktusa volt Lukasenkóval és az oroszországi hatalom ellenfeleként is lehetett rá gondolni. Meggyilkolása tehát egyrészt felhasználható Oroszország/Belarusz ellen információs fegyverként (miközben Ukrajnát a szabadság színtereként pozicionálja), másrészt figyelmeztetés lehet a túl izgága ukrajnai újságírók számára.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük