A hidegháború korszakát a Nyugat és a Kelet szembenállásának is hívták, s nemcsak geográfiai, hanem politikai, ideológiai értelemben is. Bár a hidegháború globális szembenállás volt, a Nyugat-Kelet megkülönböztetés az európai állapotokat tükrözte – írja Fjodor Lukjanov.
Egy ideig úgy tűnt, Mihail Gorbacsov programja eltörli a Kelet és Nyugat közti választóvonalat. Ledőlt a megosztó berlini fal. 25 évvel később új fal felhúzása kerül szóba, csakhogy ezúttal már az ukrán-orosz határon. Az új Nyugat lendületesen terjeszkedett előre, az új Kelet pedig csak hátrált.
Az ukrajnai válság eredményeképpen Ukrajna határvidék, periféria lesz a Nyugat és a Kína dominálta Kelet között.
Van egy másik Kelet is, a Közel-Kelet, mely éppen most esik darabjaira, és lehet, hogy ez a válság csak terjedni fog.
A 20. század elejéig Oroszország nem a Nyugat és Kelet-között állt, hanem a Nyugat, a nyugati politika része volt. Kína ekkor még semmilyen jelentősebb szerepet nem játszott. A 20. század folyamán azonban Oroszország „maga lett a Kelet”.
A mai helyzetben Oroszország köztes helyzete nyilvánvaló. Nem akar a Nyugat része lenni, a G7 csúcsok immáron nélküle zajlanak. De a Kelet sem lesz, mert nem elég erős ahhoz, hogy megszabja a Kelet arculatát.
Kína talán jobb partner lesz Oroszország számára, mint a Nyugat, mert Peking, eltérően az EU-tól és az USA-tól, nem akarja megszabni, milyen értékrend szerint kell élniük az oroszoknak. A Nyugat hisz abban, hogy a nyugati modell a legjobb, mindenkinek ezt kell átvennie. A kínaiak még a nyugatiaknál is gőgösebbek, és úgy vélik, a Mennyei Birodalmat a külföldiek úgysem érthetik meg…
Az orosz-kínai együttműködés minősége most más lesz, mint a szovjet korszakban volt, mert akkor a Szovjetunió számított a tanítómesternek.
Most Kínának is érdekében áll egy szövetséges Oroszországot a háta mögött tudnia. Az USA láthatólag megkezdte Kína „feltartóztatását”. Pekingnek szüksége van az elmaradottabb Észak-Kína fejlesztésére, és végül európai piacokra is. Kínának érdekében áll az eurázsiai stabilitás.
(Fjodor Lukjanov: Refleksz vibora, globalaffairs 2015. 06. 08.)