Elég ránézni a hamarosan kezdődő Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia programjára, hogy az embert rossz érzés fogja el – írja Fjodor Lukjanov.
Az egyik blokk címe „A világ 2015-ben – széteső világrend, erőtlen nagyhatalmak”, egy másiké pedig „A Közel-Kelet vége?”. Ezek a címek nyilvánvalóan reflexiók az ukrajnai háborúra és az „Iszlám Állam” által okozott fenyegetésre.
Mintegy húsz éve tette közzé Samuel Huntington a civilizációk elkerülhetetlen összecsapásáról szóló könyvét. Az 1990-es évek nyugati eufóriájában disszonánsként hatottak az amerikai professzor nézetei. Sok kritikus lesújtó véleményt fogalmazott meg Huntington nézeteiről, amire jó alapot adott, hogy a professzor sokszor valóban sematikusan és leegyszerűsítve látta a világot.
Most azonban úgy tűnik, Huntington elképzelései inkább kiállták az idő próbáját, mint az 1990-es évek mainstreamja. Bár Huntington legfőbb tézise a „civilizációk összecsapásáról” mégsem valósult meg. Ami most történik, inkább korok, történelmi periódusok összecsapása, némi kulturális-történeti háttérrel.
Néhány évszázada még a keresztények is élve égettek el embereket, vagy irtottak ki egész településeket, mint most az „Iszlám Állam”, csak az idők során kialakultak bizonyos „civilizációs normák”, melyek elítélik az efféle cselekedeteket.
A Szovjetunió széthullása és a kapitalizmus látszólagos diadala után úgy tűnt, a Felvilágosodás során kialakult „társadalmi gondolat” az egész világon elterjedhet.
Azonban, miközben a vezető nyugati hatalmak fel kívánták gyorsítani a történelem menetét, meghaladták az egyik legfontosabb elvet, melyre az elmúlt évszázadokban a nemzetközi kapcsolatok alapozódtak. Ez pedig a szuverenitás elve. A szuverenitás elvének újragondolása volt a mozgatórugója a legtöbb eseménynek az 1990-es évek óta. A jogi kiindulópontot morális érvelések váltották fel.
Az EU látszólagos sikere is az évezred elején a szuverenitás feladására csábított. A vesztfáliai modell – a „szuverén nemzetállamok” rendszere – de facto kimúlt. Ennek következtében viszont az emberiség valójában nem előre mozdult, hanem hátra, a Vesztfália előtti korba, amikor a törzsi-vallási-morális, és nem a jogi-„nemzetállami” keretek voltak irányadóak.
A posztmodern világ visszasüllyedt a középkorba. Ukrajna „feudális széttagolódása” és a nemzetállami határokat semmibe vevő premodern „Iszlám Állam” csak a legnyilvánvalóbb példák. A hidegháború utáni kor mindenesetre mostanra biztosan véget ért, egy új világ formálódik napjainkban.
(Fjodor Lukjanov: Torzsesztvo Szrednyevekovja, gazeta.ru. 2015., 02. 06.)