Mihail Gyeljagin orosz közgazdász szerint már az sem mentené az orosz gazdaságot, ha a folyamatosan csökkenő olajárak újra megindulnának felfelé.
A Brent olaj ára a szimbolikus 100 dollár alá csökkent és a jelek szerint nem akar visszatérni a korábbi szint fölé. Utoljára ilyen árcsökkenés 2008-ban történt, de akkor a globális pénzügyi válság volt az indítóoka.
Kína gazdasági növekedése csökken, ugyanez érvényes az USA-ra és Németországra is. Az USA ugyanakkor 1973 óta először olajat exportál (még ha szimbolikus mértékben is), és az előrejelzések szerint az amerikai olajtermelés rövidesen megelőzheti a szaúdit és az oroszországit. Irán és a Nyugat kapcsolatai lassan rendeződnek, ami megint csak növelheti a kínálatot a világpiacon.
Oroszországot azonban a növekvő olajárak sem menthetik meg, mert „Oroszország megszabadult az olajfüggőségtől” – jegyzi meg ironikusan Gyeljagin.
Az orosz költségvetés által felhalmozott 8 trillió rubeles tartalékkal az olajtársaságokat és az „állami oligarchiát” fogják megmenteni. A szankciók hatására az állami bankok, ahelyett, hogy új külső forrásokat kerestek volna, az adófizetők pénzéhez fordultak. Augusztus végén a VTB 214 milliárd, a Rosszelhozbank 25 milliárd rubelt kapott a kormánytól, a Vnyesekonombanknak pedig eltörölték az állam felé fennálló 6 milliárdos tartozását. Azaz modernizáció helyett felélésre megy el a tartalék.
Eközben a lakosságra valószínűleg megszorító intézkedések várnak majd.
Az olajár csökkenése felgyorsítja majd a katasztrófát, melyet a liberálisok „reformoknak” neveznek. Forráskivonások várnak az oroszországi egészségügyi, oktatási, szociális rendszerre.
Oroszországban a pénzkibocsátást nem a belső gazdasági helyzet határozza meg, hanem az országba érkező valutamennyiség. Kissé leegyszerűsítve, az orosz pénzkibocsátás a konkurensek teljesítményétől függ. Az állam hatalmas tartalékokat halmoz fel, ezzel mesterséges „pénzéhséget” idéz elő. A lassú árfolyamváltozás lehetővé teszi az állam számára a korábbi politika folytatását.
A külföldi valutamennyiség beáramlásának visszaesése után kisebb lesz a pénzkibocsátás is Oroszországban. Ez a „rubeléhség” pusztító, rendszerszintű válságba taszíthatja Oroszországot Gyeljagin szerint. Az ország úgy járhat, mint a fazékban ülő béka, aki alatt lassan melegítik meg a vizet, és végig jól érzi magát, miközben megfő.
(Mihail Gyeljagin: Pered nyeftyju nye nadisisszja, Moszkovszkij Komszomolec, 2014. 09. 15.)