Vlagyimir Putyinról sokan és sokat írtak, de valószínűleg a legjobb, magyar nyelven is elérhető könyv az orosz elnökről Sztanyiszlav Belkovszkij orosz politológus Putyin, az ember aki nem létezett című, 2014-ben megjelent műve.
Belkovszkij napjaink egyik legelmésebb, legeredetibb orosz politikai kommentátora, akit úgy is érdemes hallgatni, olvasni, hogy kesernyés humorral, iróniával átszőtt elemzései gyakran átmennek többé-kevésbé nyílt trollingba.
Belkovszkij Putyin-könyvének a legfőbb állításai, amit érdemes figyelembe venni, és ami majd tíz év elteltével is helytállónak bizonyult: 1) a mai orosz autokratikus rendszert nem Vlagyimir Putyin hozta létre, hanem Borisz Jelcin, Putyin csak ennek az örököse, aki „elvitte a logikus végéig” ezt a ráhagyott rendszert. 2) Putyin ruszofób, ez alatt azt értve, hogy nem bízik meg az orosz emberekben, akiket szerinte vezetni kell, és valószínűleg meg is veti az oroszokat. 3) Putyin valójában üzletember, a saját maga és környezete üzleti érdekeltségei jobban érdeklik, mint az ország sorsa. Ezen állítások igazáról meggyőződhettünk az elmúlt időszakban is.
Putyin tényleg nem hozott létre semmi újat Jelcin autoriter rendszeréhez képest, csak elvitte azt a falig, a „logikus végéig” – súlyos félreértés azt hinni, hogy az 1990-es években Oroszországban demokrácia lett volna.
Putyin ruszofób, aki nem bízik meg az oroszokban, ezen állítás manifesztuma a mai Oroszországban immáron félhivatalos jelszóvá váló kijelentés, a Putyin bizalmasának számító Vjacseszlav Vologyin orosz Duma-elnök mondata, miszerint „van Putyin, van Oroszország, nincs Putyin, nincs Oroszország.” – ennél oroszgyűlölőbb, az orosz népet megvetőbb mondatot aligha lehetne kitalálni egy ezeréves történelmű, nagy kultúrájú országban. Viszont az orosz nép részéről Putyin elfogadása nagyon is érthető volt. Talán a könyv egyik kulcsmondata: „Úgyhogy a XXI. század elején a Putyin-féle paktum egyáltalán nem úgy köttetett, hogy a szabadságot kolbászra cserélték volna, ahogy azt a rövidlátó és felszínes elemző feltételezi. Hanem úgy, hogy a szabadságot – szabadságra cserélték. Mégpedig a hétköznapi szabadságra – amit Putyinig az orosz nép sohasem tapasztalt meg – cserélték a politikai szabadságot, amibe az oroszok a gorbacsovi időszakról beleszokhattak (1987 – 1991), és alaposan meg is részegültek tőle, habár a másnaposság túlságosan siralmasnak bizonyult.”
Az meg hogy Putyin üzletemberként gondolkodik, jól mutatja a mostani háború is, amikor a Kreml számára mindennél fontosabb a Togliatti-Odessza ammóniavezeték megnyitása. Az orosz vezetés többször is demonstrálta, hogy nagy ívben tesz az emberekre, legyenek azok oroszok vagy ukránok, de továbbra is fontosnak tartja az üzleti érdekeltségek védelmét. Ahogy Belkovszkij írja a könyvében, Putyin nem birodalmi politikát folytatott a 2000-es években, Oroszország nagy ívben tett a határon túli oroszok védelmére, saját szövetségeseit rendre elárulta, viszont a Kreml-közeli üzleti körök érdekeltségeit igyekezett menedzselni, igaz, akkoriban még más geopolitikai környezetben, a Nyugattal együttműködve.
Ami Belkovszkij könyvéből kimaradt, de lehet, hogy ez csak utóbbi évek fejleménye, hogy Putyinnál elég határozott nárcisztikus személyiségzavar tünetei mutatkoznak. Az orosz elnöknek több megnyilatkozása is volt, amelyekben arra utalt, hogy saját magát tekinti az orosz történelem legnagyobb alakjának. Az is jellemző, hogy a Kreml csak azokra a „sértésekre” reagál, amikor személyesen Putyint veszik célba. Emlékezetes volt, amikor Biden amerikai elnök 2021-ben arra tett utalást, hogy gyilkosnak tartja Putyint, az oroszok azonnal visszahívták Antonov washingtoni nagykövetet – de amikor magát Oroszországot sértegetik, alázzák, szankciózzák az amerikaiak, vagy más országok, az rendszerint nem érdekli a Kremlt. Amikor 2021 környékén a Bloomberg hírügynökség arról írt, hogy csökken Putyin népszerűsége, a Kreml fontosnak érezte hogy reagáljon.
Az orosz-ukrán háborút persze nem lehet elintézni azzal, hogy ez „Putyin háborúja”, mert ez a háború objektív okok miatt elkerülhetetlen volt, de ahogy ez megvalósult, így és ebben a formában azért van, mert Putyin területszerzőként, a térképek átrajzolójaként akar bevonulni a történelembe. Ez valószínűleg meg is fog valósulni, köszönhetően Oroszország erejének, de hogy így és ilyen nagy áron valósul meg az orosz terjeszkedés, az éppenséggel nem Putyin képességeit igazolja.