Fjodor Lukjanov a gazeta.ru-ban megjelent cikkében azt elemezte, mi vár Ukrajnára a május 25-i elnökválasztások után.

Az elnökválasztás a következő tanulságokat szolgáltatja.

Először is, nem minden nehézség nélkül, de mégiscsak sikerült egy, az ország nagy részét lefedő politikai akaratot felmutatni.

Másodszor, a forradalmi lelkesedés apadóban van. Az emberek belefáradtak a káoszba és a kiszámíthatatlanságba és egy tiszteletet érdemlő, cselekvőképes „főnököt” akarnak. Csak ezzel magyarázható Pjotr Porosenko első fordulós győzelme. Hiszen Porosenko oszlopa volt annak a rendszernek, amely ellen a Majdan harcolt.

Harmadszor, Kelet-Ukrajnában olyan ellenzék létezik, amely az ukrán államiság mechanizmusának ellenzékét jelenti. Ezt az erőt nem lehet ignorálni és erővel legyőzni. Kijevnek megegyezést kell találnia azokkal, akiket ma terroristának nevez.

Negyedszer, Moszkvának a taktikán kívül meg kell határoznia az Ukrajna kapcsán folytatott politika stratégiáját is.

Három hónappal Viktor Janukovics elűzése után elég furcsa képet mutat az Euromajdan forradalma. A hatalmas megrázkódtatás következtében összeomlott a politikai rendszer, az államiság is a bukás szélére került. Az elit azonban nem változott meg.

A krízis hónapjaiban szinte minden megrengett Ukrajnában, kivéve az oligarchikus elitet. A választások eredményeképpen hivatalosan is az ország egyik legnagyobb üzletembere kezébe került a hatalom. Ukrajna legerősebb politikusa ma a milliárdos Igor Kolomojszkij, nemrég kinevezett dnyepropetrovszki kormányzó. Várható, hogy a jövőben folytatódik a harc a mágnások között az ország gazdasági erőforrásaiért.

Az oligarchák elleni harc jelen helyzetben lehetetlen. Az országnak nincs mire támaszkodnia a nagytőkéseken kívül. Turcsinov ideiglenes elnök az oligarchákkal való kiegyezést szorgalmazta Ukrajna megmentése érdekében.

Különös módon a Majdan oligarchaellenes jelszavai most csak Kelet-Ukrajnában élnek.

Porosenko hatalomra jutásával mindenesetre megváltozik Kijev eddigi „banderista” retorikája. Porosenkónak lehetősége van valamiféle béke megteremtésére Kelet-Ukrajnával, annál is inkább, mivel Donyeckben és Luganszkban sincs sokáig lehetőség a hadiállapot fenntartására.

Moszkvának el kell döntenie, érdekében áll-e Ukrajna destabilizálása? Oroszország könnyen konzerválhatja a válságot a kelet-ukrajnai „népköztársaságok” támogatásával, különösen, hogy a Nyugat is kezd belefáradni az ukrán válságba. De ebben az esetben viszont Oroszországnak anyagi és morális felelősséget kell vállalnia Kelet-Ukrajnáért.

Oroszország azonban akár részt is vehet Ukrajna újraépítésében, de ez nagy diplomáciai „hajlékonyságot” igényelne.

Az első esetben Oroszország sikeresen gátolhatja Ukrajna nyugati integrációját. De a második esetben is Ukrajna mindenképpen a Nyugat felé fog közeledni. A Krím elvétele, a kelet-ukrajnai események csak megerősítették Ukrajna nyugati törekvéseit. Ha Kijev nem fog fatális hibákat elkövetni, ez meg is fog maradni a jövőben is.

A legjobb lenne Ukrajna semlegességének garantálása. Ukrajna esetében egy daytoni megállapodás szerű egyezményre lenne szükség a nagyhatalmak között – véli Lukjanov.

(Fjorod Lukjanov: Szledujusaja osztanovka – Dayton, gazeta.ru, 2014. 05. 24.)