Andrej Gerascsenko belorusz író a regnum.ru hírportálnak adott interjút, melyben a belorusz kultúra fokozatos eltűnéséről, ruszifikációjáról beszélt. Meg lehet-e állítani a kedvezőtlen folyamatokat?
Gerascsenko szerint sok belorusz értelmiségi elsősorban Oroszországgal és az orosz kultúrával szemben akarja meghatározni a belorusz kultúrát, de ezek az emberek a szembeállításon kívül nem tudnak semmi tartalmat ajánlani.
A belorusz nyelvű irodalom után Belaruszban sincs kereslet, miközben a belorusz irodalom irányítói ugyanazok az emberek már évtizedek óta. Ők publikálhatnak, ők kapják az állami pénzeket, miközben igyekszenek kiszorítani a feltörekvőket. Nincs mozgás előre, ezért alakulhat ki az a vélemény, hogy nincsenek is érdekes belorusz írók.
Az irodalomnak mégiscsak reflektálnia kell a kor változásaira. Vajon mi értelme van az olyan könyveknek, melyeket csak a könyvtárak vásárolnak meg kötelező módon? Amíg a kasztszerű, állami pénzeket lecsapoló belorusz értelmiségi elit okoskodik és bezárkózik, a teret elfoglalják a népszerű orosz könyvek. A belorusz nyelv már a falvakból is kiszorul az orosz rovására.
Gersascsenko bírálta azokat az értelmiségieket is, akik Belarusz lengyel és litván kapcsolatainak hangsúlyozásával próbálják a belorusz kultúra helyét megtalálni. Hiszen a beloruszok ősei túlnyomó többségében parasztok voltak, akik a polonizált lengyel uraknak szolgáltak, és csak a szovjethatalom idején kaptak lehetőséget a felemelkedésre. A „lengyelpártiak” történelmietlen módon egyfajta slachta képében akarják ábrázolni a beloruszokat. Belaruszban aktívan restaurálják a lengyel várakat „a népem feletti uralom bázisait”. De vajon valóban a lengyel várak jelképezik a belorusz kultúrát?