Szergej Karaganov véleménye szerint az ukrajnai válság a hidegháború utáni politika bukását jelenti.
Az oroszországiak a Szovjetunió széthullását nem vereségként élték meg, a Nyugat azonban úgy viszonyul Oroszországhoz, mint legyőzött államhoz – írja Karaganov. Putyin elnök racionális megfontolásoktól vezérelt projektjét, melynek célja a posztszovjet térség egyesítése, a Nyugat mindenképpen meg akarja akadályozni.
A független Ukrajna elitje nem tudott mit kezdeni az országgal, a hatalomra kerülő csoportok idővel csak még rosszabbak lettek. A 2004-es választások – melyekbe a Nyugat erősen beavatkozott – eredményeképpen a „hihetetlenül inkompetens” ukrán nacionalista, Viktor Juscsenko került hatalomra. 2010-ben Viktor Janukovics váltotta Juscsenkót, de hamarosan az ő hiányosságai is megmutatkoztak.
Ez az elit foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz, Oroszország és a Nyugat között ellensúlyoz és igyekszik előnyöket kovácsolni pillanatnyi lojalitásából. Janukovics kezdetben látszólag a Nyugat felé húzott, de amikor kedvező orosz hitelt kapott, azonnal átállt a másik oldalra.
Sokakat felháborított Janukovics ezen viselkedése és tüntetni kezdtek Kijev utcáin. Hamarosan a jobboldali radikális szervezetek kezébe került az irányítás, akik rátámadtak a rendőrökre. Az orosz vezetés szerint a Nyugat nyíltan támogatta a tüntetőket.
Mindezek az események nagyszabású oroszellenes kampány közepette zajlottak. A hazugságlavina különösen „undorító” formája zajlott a szocsi téli olimpia idején.
A kampány Oroszország feltartóztatását készítette elő. Az elmúlt 20 évben a Nyugat magatartására a kettős mérce alkalmazása és a hazugság volt jellemző. Példa erre a NATO keleti terjeszkedése. Ha Ukrajna is belépne a NATO-ba, Oroszország stratégiai helyzete kilátástalanná válna – véli Karaganov.
Oroszország 2008-ban vaskézzel állította meg a NATO további terjeszkedési törekvéseit. A 2008-as grúz támadás után Ukrajna semleges állammá nyilvánította magát.
Ebben a kontextusban érdemes vizsgálni Moszkva magatartását, mely abban reménykedik, a vaskéz ezúttal is eredményes lesz.
A jelenlegi feszült helyzetben mindenkinek meg kellene nyugodnia. Kompromisszumot kellene kötni Ukrajna kérdésében. Az ország föderalizálása és az áttérés a parlamentáris köztársaság felé megnyugtathatja a kedélyeket. Ebben az esetben minden régió szabadon dönthetne nyelvi és kulturális politikájáról. Ukrajnának meg kell osztania szomszédaival a gáztranszportrendszer feletti ellenőrzést. Ukrajnának lehetővé kellene tenni, hogy részt vegyen a Vámunióban, de azt is, hogy EU-val is szoros kapcsolatokat építsen ki.
Oroszországnak és a Nyugatnak együtt kellene működnie, megteremtve a Lisszabontól Vlagyivosztokig húzódó szövetséget, ahogy ezt „jeles európaiak és Putyin” ajánlja.
Oroszország a Kelet felé fordul. Nagy veszteség lenne az európaiaknak és az oroszországiaknak is, ha ez a folyamat kölcsönös elidegenedéssel járna együtt.
(Szergej Karaganov: Rosszija vinuzsgenya zasisaty szvoi intyereszi zseleznoj rukoj, globalaffairs.ru)