Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter a The Washington Postban fejtette ki véleményét az ukrán válságról.
Bírálta azt a megközelítést, amely nulla összegű játszmaként, egyfajta csatatérként tekint Ukrajnára. Ukrajnának ehelyett hídszerepet kellene betöltenie Oroszország és a Nyugat között.
Oroszországnak el kell fogadnia, hogy a kísérletek Ukrajna szatelit állammá átalakítására nyugati ellenlépéseket vonnak maguk után. Óva intette Putyint a katonai erő alkalmazásától, ami új hidegháborúhoz vezethet.
A Nyugatnak figyelembe kell vennie az orosz sajátosságokat. Az orosz történelem a Kijevi Russzal vette kezdetét. Onnan ered a pravoszlávia, Ukrajna évszázadokig Oroszország része volt.
A legtöbb azonban magukon az ukránokon múlik. Nyugat-Ukrajna csak a második világháború közben lett Ukrajna része, a Krím csak 1954-ben. Nyugat-Ukrajna főleg katolikusokból áll – írja tévesen Kissinger, keleten a pravoszlávia az uralkodó vallás. Nyugaton ukránul beszélnek, keleten oroszul.
Ukrajna csak 23 éve független állam. Az ukrán elit kísérletei, hogy az egyik rész alávesse magának a másikat, eddig csak kudarcot eredményeztek. A megoldás a következő lehet Kissinger szerint:
1. Ukrajnának szabadon kell eldöntenie fejlődési irányát, gazdasági-politikai kapcsolatait.
2. Ukrajna nem lehet a NATO tagja.
3. A népakaratot kifejező kormánynak kell felállnia, Kijevnek külpolitikájában Finnországot kellene követnie.
4. Megengedhetetlen a Krím Oroszországhoz csatolása, de Ukrajnának több autonómiát kellene adnia a félsziget számára.
(Henry Kissinger: How the Ukraine crisis ends, washingtonpost.com, 2014. 03. 05.)