Szergej Karaganov, az ismert és befolyásos politológus az ej.ru-nak adott interjúban összegezte a 2013-as év legfontosabb fejleményeit és tanulságait.
A szocsi olimpia bojkottjára vonatkozó kérdésre válaszolva azt mondta, nevetséges dolog Oroszország izolációjáról beszélni, csak arról van szó, hogy a világ néhány vezetője nem utazik Szocsiba, mert nem tetszik nekik az orosz fejlődés vektora. Oroszország elzárkózik a neki kívülről kínált alternatíváktól, ami a Nyugat csalódottságát váltja ki. Ráadásul a „régi Nyugat” számos vereséget szenvedett el az elmúlt évtized kezdete óta. „A kudarcok oka a túlságos elbizakodottság a sikerektől a hidegháborús vélt győzelem után.”
Oroszország jelenleg sikeres külpolitikát folytat, de ennek belső bázisa megrendülőben van. Sem a hatalom, sem az ellenzék nem képes olyan fejlődési alternatívát ajánlani az országnak, amely kirángatná a jelenlegi stagnáció állapotából. A stagnáció azzal fenyeget, hogy Oroszország másodrangú állammá válik, amit az oroszországi lakosság nem fogad el.
A posztszovjet integráció lassan halad Karaganov szerint, aki reményét fejezte ki, hogy az új orosz vezetés nem követi el a „cárok és komisszárok” hibáját, hogy túlságosan elmaradott és kulturálisan túlságosan távol álló térségeket próbál meg integrálni, „különösen Közép-Ázsiában”.
Ukrajnában Oroszország demonstratív geopolitikai kihívással találkozott. Brüsszel, hogy megmutassa, még jelentős geopolitikai játékos, valamint néhány európai ország, Svédország, Lengyelország az egykori nagyság álmában elhatározta, hogy „egyesíti” Ukrajnát Európával.
Ukrajna és az ukrán nép sorsa valójában senkit nem érdekel, viszont az európaiak olyan nyomás alá helyezték Kijevet, „ami sokkal keményebb volt annál, mint amit valaha is megengedett magának Oroszország.” Az ukrán elit, amely nem tud az ország lakossága számára elfogadható életfeltételeket biztosítani, szokás szerint alkudozni kezdett. Ha Ukrajna aláírta volna a gazdasági szempontból értelmetlen társulási megállapodást az EU-val, Oroszország kénytelen lett volna kereskedelmi korlátozásokat bevezetni Kijevvel szemben.
Ukrajna jövője azonban nem biztató. Vagy szétesik, ami veszélyes, vagy az EU és Oroszország megegyeznek és rábírják az ukrán elitet, hogy folytasson értelmes politikát. Mindazonáltal az érthető, hogy az ukránok Európáról álmodoznak, és nem akarnak egy korrupt, alig működő államban élni. A Majdanon azonban nemcsak demokraták gyülekeztek, hanem neonácik, antiszemiták is, akiket autóbuszokkal szállítottak Nyugat-Ukrajnából.
Az orosz belpolitikai helyzet kapcsán Karaganov elmondta, az ország hét év óta csak beszél, de nem érti, hova tart. Voltak, akik modernizációról beszéltek az ország leggyorsabb ütemű demodernizációja idején. A jelenlegi konzervatív trendet eredményei alapján lehet majd megítélni. A mostani periódus leginkább III. Sándor uralkodására hasonlít. III. Sándor „lefagyasztotta az országot”, de fejlődött az oktatás, megteremtve a 20. század eleji kiugrás feltételeit. Helyes fejlődési vektor esetén Oroszország 10-15 év múlva „kimászhat”. Ha viszont Oroszország nem lép a fejlődés útjára, elbukik.
(Itogi goda, pomocs szebe i sztranye, ej.ru)