A mai Üzbegisztán egyik elhallgatott problémája a török üzbégek és az indoeurópai (iráni) tadzsikok közötti kulturális, nyelvi konfliktus, mely több mint ezer éves múltra tekint vissza.
A nomád törökök jövevények Közép-Ázsiában, ahol az iráni nyelvű városlakók voltak többségben a törökök megérkezése előtt. Az üzbég-tadzsik (török-iráni) konfliktus a nomád és a városlakó ősi ellentétének egyik fejezete.
Az iráni Szamarkanddal áll szemben a török Taskent. Mindkét városnév jelentése ’kőváros’, a Szamarkand elnevezés iráni (asmara kand), Taskent félig török, félig iráni (tas ’kő’ a török nyelvekben).
Az egyik utolsó nomád török csoport, amely északról Közép-Ázsiába érkezett, az üzbégek voltak. A török-iráni konfliktus akkor is élénk volt, amikor a 19. század második felében az Orosz Birodalom meghódította Közép-Ázsiát. A hatalom a törökök kezében volt, a kultúrát az irániak ellenőrizték. A kánok és emírek udvarában szinte kizárólag fárszi nyelven írtak, a mindennapi életben kétnyelvűség dívott. Csak a mai Taskent környékén és a Fergana-völgyben volt kizárólagos török dominancia.
A szovjet korszakban mesterségesen létrehozott köztársaságok közül Üzbegisztán megkapta a Fergana-völgy mellé Közép-Ázsia hagyományos kultúrközpontjait, Szamarkandot, Buharát, Hívát is.
A szovjet korszakban erőszakos és hivatalos elüzbégesítés zajlott az Üzbég SzSzK területén, de a szovjet nemzetiségi politika a kisebbségeknek is jogokat garantált (iskolák, sajtó, felsőoktatási kvóták stb.).
Szamarkand és Buhara megmaradtak olyan városoknak, melyekben sajátos iráni nyelveken beszélnek, de a hivatalos üzbég statisztika nemigen akar tudomást venni erről a tényről. Taskent szerint Buhara és Szamarkand lakosai is üzbégek, iráni (tadzsik) nyelvű iskolák nincsenek, a tankönyvek semmit nem szólnak a törökök előtti iráni szubsztrátumnépesség jelentős kulturális és egyéb teljesítményéről.
A buharai és szamarkandi irániak nem hajlandók beszélni taskenti üzbég nyelven, a velük való kommunikáció során általában áttérnek az oroszra. Az irániak közül sokan felsőbbrendűnek tartják magukat az üzbégekkel szemben. Számukra – és az „árja büszkeség” számára – nem jelent orientációs pontot a nincstelen Tadzsikisztán, sem Taskent, ahol nem mindig szívesen fogadják a jövevény tadzsikokat, ezért sokan kivándorolnak, Oroszországba vagy az USA-ba. Így aztán napjainkban is folytatódik Üzbegisztán elüzbégesítése, amit paradox módon egy szamarkandi származású politikai elit (Iszlam Karimov elnök is Szamarkandban született) vezényel le.
(ferghana.ru)