Minszkben kerül sor a FÁK országok vezetőinek tanácskozására, amely ezúttal nagyobb jelentőségű lesz a szokásos diplomáciai protokollnál – írja Fjodor Lukjanov. Egy hónap múlva kerül sor Vilniusban az EU – Keleti Partnerség csúcstalálkozóra, melynek során várhatóan Ukrajna aláír egy szabadkereskedelmi egyezményt is magában foglaló társulási megállapodást Brüsszellel, amit sokan geopolitikai Rubiconnak tekintenek.
Mindenesetre ha Ukrajna valóban aláírja a társulási megállapodást az EU-val és a nyugati integrációt választja, a Moszkva eredetileg elképzelt posztszovjet integrációs törekvései nem valósulnak meg.
A Vámuniót nem utolsósorban Ukrajna megcélzása céljából hozták létre, s a Vámunió nemcsak gazdasági, hanem az EU-val rivalizáló geopolitikai projekt is.
Ukrajna nélkül az eurázsiai integráció kevésbé lesz európai, s valóban inkább eurázsiai jellegűvé válik. Az Eurázsiai Unió fő vektora déli, délkeleti jellegű lesz, miközben az oroszországi társadalomban egyre nőnek a déli bevándorlókkal szembeni ellenérzések.
Ukrajna „elvesztése” azzal a következménnyel is jár az Eurázsiai Unió számára, hogy az Oroszországgal szembeni ellensúly gyengébbé válik, ami aggasztja Kazahsztánt és Belaruszt.
A posztszovjet térség geopolitikájára általában úgy tekintenek, hogy egyik vagy másik ország „választ” Oroszország és/vagy a nyugati integráció között. Azonban most Oroszország előtt is választás áll, vagy megalkotja a saját integrációs modelljét, melyet a partnerek is elfogadnak, vagy más „erőközpontokkal” (EU, Kína) folytat közös integrációs projekteket, ami kevéssé valószínű. Várhatóan marad tehát számára a hídszerep.
(Fjodor Lukjanov: Naszojasaja Jevrazija, gazeta.ru, 2013. 10.24.)