Kszenyija Larina liberális újságíró szerint a felülről rájuk kényszerített reformok ellen demonstráló tudósok az elmúlt években nemcsak szó nélkül tűrtek, de kiszolgálói is voltak vitatható intézkedéseknek.
Az akadémikus urak ma tüntetéseket szerveznek, sértettnek érzik magukat, a médiát keresik, hogy adjon teret tiltakozásuknak, ám amikor nemrég a „nem effektív” felsőoktatási intézmények listáját publikálták, senki sem tiltakozott.
Amikor Szergej Gurijevet [közgazdász, matematikus. Dmitrij Medvegyev volt elnökhöz közel álló személy. Részt vett a Hodorkovszkij-ügy felülvizsgálatában, s arra a következtetésere jutott, hogy a vád nem volt kellően megalapozott. 2013 áprilisában azzal vádolták, miszerint anyagi támogatást kapott, hogy Hodorkovszkij számára kedvező állásfoglalást közöljön. Házkutatást is tartottak nála. A Franciaországban tartózkodó kutató kijelentette, hogy nem kíván hazatérni] nyilvánosan megalázták, miután kénytelen volt elhagyni Oroszországot, senki nem tiltakozott. És amikor Makszim Krongauz [nyelvész] „saját vagy nem saját akaratából” elhagyta az általa alapított intézetet? És amikor egész tanszékek zártak be vagy indoklás nélkül megszüntették ezek finanszírozását?
Amikor a főiskolai tanárokat és diákokat „mint a bárányokat” vitték a Putyin-párti tüntetésekre és a felsőoktatási intézményeket kampánytereppé változtatták? Amikor az országban „barbár törvényeket” fogadnak el és a „középkori sötétség”válik uralkodóvá?
Amikor három lányt a középkori inkvizícióra emlékeztetően ítélnek el, 15. századi retorikát használva? Amikor a plágiumon rajta kapottak nyugodtan érezhetik hősnek magukat?
„Önöket, kedves akadémikusok, ezek a jelenségek nem izgatták? Vagy azt hitték, hogy a lojalitás és a hallgatás a biztonság garanciája?” – kérdezi Kszenyija Larina.
(Kszenyija Larina: Nyegodovanyije akagyemikov, echo.msk.ru, 2013. 07. 02.)