A jövő orosz történelemkönyveinek az orosz történelem vitás kérdéseire is választ kell adniuk. Szergej Nariskinnél, a Duma elnökénél tartott értekezleten arról született döntés, hogy november 1-ig elkészül a jövő – egységes – orosz történelemkönyveinek koncepciója.
Alekszandr Csubarjan, az Oroszországi Tudományos Akadémia Egyetemes történeti intézetének igazgatója szerint máris meg kell kezdeni a diskurzust az orosz történelem vitás kérdéseiről. Az akadémikusok kijelölték az orosz történelem szerintük 31 legproblematikusabb kérdését, a következőket:
1) az óorosz állam megalakulása és a varégok szerepe ebben;
2) az óorosz nép (drevnyerusszkaja narodnoszty) létezése és a Rusz örökségének értelmezése mint Oroszország, Ukrajna és Belarusz történelmének közös fundamentuma;
3) Alekszandr Nyevszkij történelmi választása: az orosz földek alárendelése az Arany Hordának;
4) Moszkva felemelkedésének okai, az első moszkvai fejedelmek politikája a tatár kánok és más orosz fejedelmek irányába;
5) IV. Iván szerepe az orosz történelemben;
6) kísérletek a Szmuta, a palotaforradalmak idején az uralkodó egyeduralmának korlátozására és ezen próbálkozások kudarcának lehetséges okai;
7) Ukrajna egyesülése Oroszországgal (okok és következmények);
8) Oroszország társadalmi és politikai rendszerének sajátosságai (röghözkötés, egyeduralom) Nyugat-Európával való összehasonlításban;
9) a péteri átalakítás okai, sajátosságai, következményei, ára;
10) a felvilágosult abszolutizmus politikájának lényege és következményei;
11) I. Sándor, I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor belpolitikájának értelmezése;
12) a XIX-XX. század társadalmi mozgalmának jellege és értékelése Oroszország történetében;
13) Oroszország szerepének értékelése a nemzetközi kapcsolatokban a XIX. században és a XX. század elején;
14) az önkényuralom nemzetiségi politikájának értékelése;
15) az Orosz Birodalom fejlettségének értékelése a XX. század elején;
16) a monarchia bukásának és a bolsevikok hatalomra jutásának okai, következménye, értékelése;
17) az emigráció első hullámának kultúrája: a „filozófus hajó” (azaz: az értelmiség száműzése) és a külföldön élő oroszok;
18) a NEP feladásának okai, az indusztrializáció, kollektivizáció és kulturális átalakulás eredményeinek értékelése;
19) a bolsevikok nemzetiségi politikájának jellege és értékelése;
20) az egypárti diktatúra és J. V. Sztálin egyeduralma kiépülésének okai, következményei és értékelése;
21) a Szovjetunió külpolitikájának értékelése a második világháborút megelőzően és elején;
22) a Szovjetunió győzelmének ára a Nagy Honvédő Háborúban;
23) a Szovjetunió szerepének értékelése a „hidegháború” kialakulásában;
24) a szovjet nemzetiségi politika;
25) Ny. Sz. Hruscsov reformjainak okai, következményei, értékelése;
26) L. I. Brezsnyev uralmának értékelése, az orosz disszidens mozgalom;
27) a „peresztrojka” és a Szovjetunió széthullásának okai, következményei, értékelése;
28) az 1990-es évek eleji gazdasági reformok („sokkterápia”) értékelése, okai, következményei;
29) B. Ny. Jelcin szerepe Oroszország történetében;
30) Oroszország külpolitikájának értékelése az 1990-es években;
31) az oroszországi gazdasági és politikai stabilizáció a 2000-es években: ennek okai, következményei, értékelése.
(Nyezaviszimaja Gazeta)