Szombaton holtan találták angliai házában Borisz Berezovszkij ismert orosz oligarchát. Az 1990-es években rendkívül befolyásos Berezovszkij kezdetben Vlagyimir Putyin támogatója volt, de 2000 őszétől ellene fordult. 2001-től Angliában élt, ahol politikai menedékjogot is kapott. 2004-ben támogatta az ukrajnai „narancsos forradalmat”, s többször is úgy nyilatkozott, hogy erőszakos hatalomátvételt készít elő Oroszországban. Berezovszkijhoz kötődött az FSZB volt munkatársa, a később az MI6 által beszervezett Alekszandr Litvinyenko, aki polóniummérgezés áldozata lett 2006 őszén. Neve fölmerült a szintén 2006 őszi Politkovszkaja-gyilkosság kapcsán is.
Borisz Berezovszkijjal az utolsó interjút Ilja Zseguljov, a Forbes újságírója készítette. Ebben az interjúban Berezovszkij ellenfelét, Vlagyimir Putyint méltatta, mondván, Putyinnak olyan tulajdonságai vannak, melyek tiszteletet ébresztenek benne, rendíthetetlen akarattal rendelkezik, mellyel legyőzte az ellenzéket. Bár az ellenzék jelentős, de Putyin akarata mégis megtörte a Bolotnaja téri tömeget.
Dmitrij Peszkov, Putyin elnök sajtótitkára szerint Berezovszkij halála előtt levelet írt az orosz elnöknek, melyben azt kérte, hogy visszatérhessen Oroszországba. Egyben bocsánatot kért Putyintól. Peszkov szerint lehetséges Berezovszkij Oroszországban való eltemetése, ha ezzel kapcsolatos kérés érkezik.
Brit sajtóértesülések szerint Berezovszkij az utóbbi hónapokban mély depresszióban szenvedett.
A gazeta.ru nekrológja megjegyzi: Borisz Berezovszkij 37 évesen lett a tudományok kandidátusa, 45 évesen az akadémia levelező tagja. 1991-ben szakított az „értéktelenné” váló tudományos pályával. Az 1990-es években új lehetőségek nyíltak a „vállalkozó szellemű” emberek előtt, s Berezovszkij, már az ötvenhez közeledve, sikeresen alkalmazkodott az új körülményekhez.
Az 1990-es években a leghatalmasabb oroszországi oligarchává vált. Médiabirodalma a legfélelmetesebb volt. Szándékosan arra törekedett, hogy benne lássák az ország Jelcin mögött meghúzódó árnyékuralkodóját.
Berezovszkij az oroszországi vadkapitalizmus éveiben a nagy bábjátékos szerepét játszotta. Úgy vélte, a politikusok, hivatalnokok, a sajtó, a hatóságok csak marionettfigurák, akiket a nagyhatalmú mágnások mozgatnak.
Ő „mozgatta” Jelcin utódjelöltjeit, Lebegyet, Csernomirgyint, Putyint, s azt hitte, az ő sorsukkal játszik, nem a sajátjával.
2000-ben kiderült, hogy az oroszországi hatalmi rendszer nem úgy működik, ahogyan azt Berezovszkij elképzelte. A pénzt nem segített, az adminisztrációban gondosan elhelyezett „mi embereinek” azonnal szétrebbentek, és az erősebb oldalára álltak.
A ”démoni bábjátékos” emigrációba kényszerült, de a visszatérésről álmodott. Hiába akarta egyfajta modern Herzen szerepét eljátszani, Berezovszkijt az 1990-es években egy elvek nélküli, magamutogató emberként ismerte meg az oroszországi közvélemény. Nem úgy tekintettek rá, mint a Putyin-rezsim alternatívájára, hanem úgy, mint elődjére.
Az ellenzéki Novaja Gazeta kommentárja szerint Borisz Berezovszkij a legújabbkori orosz történelem egyik legrejtélyesebb figurája volt, ellentétben Putyinnal, „akiben semmi rejtélyes nincs”.
Egyes információk szerint Berezovszkij teremtette meg Putyint. Lehet, hogy ez túlzás, mindenesetre a gyertyát ő tartotta, amikor megfogant a gondolat, hogy Oroszország élére „cárt” kell állítani, aki lehetőleg a titkosszolgálatoktól jött ember.
Berezovszkij Oroszországban egy sakktáblát látott, melyen csak ő tudja tologatni a figurákat. Sakkfigurának nézte Jelcint és Putyint is, és még londoni száműzetésében is arra gondolt, hogy hogyan tudná átvenni a figurák feletti irányítást.
Végül azonban Berezovszkij összeomlott. Halála előtt Putyintól kérte, hogy hazatérhessen. Halála szimbólum, az 1990-es évek Oroszországának végét jelzi.
(Echo Moszkvi, gazeta.ru, Novaja Gazeta, RBK Daily, kép: ras.ru)