A Dusanbében élő amerikai Közép-Ázsia-kutató, Isaac Scarborough a tadzsikisztáni mindennapokról szóló tapasztalatait osztotta meg a ferghana.ru olvasóival.
Az első furcsaság Dusanbéban, hogy senki sem az utcanevek alapján tájékozódik. Az utcaneveket mintha nem is ismernék, még az ingatlanhirdetéseket is utcanevek nélkül adják meg, más orientációs pontot kijelölve (pl. a „Mezőgazdasági Intézetnél”, a „Cirkusznál” stb.). A várostérképek hiánycikkek, mintha nem is lennének.
Ennek megfelelően az utcanévtáblák kihelyezése is kívánnivalót hagy maga után. Van olyan utca, ahol két 13-as számú épület is van.
Tadzsikisztánban folyamatos áramhiány van, a fővárosban még elviselhető a helyzet, de Dusanbén kívül vannak olyan helyek ahol csak naponta 8 órát van áram, van ahol 6 órát, a falvakban pedig csak napi 2 óra áramellátást kapnak a lakosok. Ennek oka, hogy az áramellátórendszert már évtizedek óta nem korszerűsítették, miközben Tadzsikisztán lakossága a szovjet korszak óta jelentősen nőtt.
A dusanbeiek szerint az áramellátással még az 1990-es években, a polgárháború idején sem volt gond, ám a 2000-es évek elején, a politikai konszolidáció idején a helyzet romlani kezdett, összefüggésben a dusanbei építkezésekkel.
Dusanbéban a hivatalos információs csatornák ellentmondásai miatt a pletykák jelentik a legfontosabb információforrást. Mindazonáltal a tadzsik sajtó meglepően szabadnak tűnik. A Dusanbében megjelenő tadzsik és orosz nyelvű lapok bátran kritizálják a kormányt, élénken reagálnak a közélet fejleményeire. Némelyik lapot, például az orosz nyelvű Azija Pljuszt rövid idő alatt elkapkodják.
Az internetes oldalakat, közösségi szájtokat, ideértve a facebook-ot is, azonban a hatalom igyekszik korlátozni.
Dusanbe olyan város, ahol hiányzik a rendszer: az utcanévtáblák összevissza állnak, a tömegközlekedésben nincs egységes tarifa, a lapokban a rovatok elhelyezkedése napról napra változik. A helyi üzletemberekkel kötött megállapodások egy óra múlva már meg is változtak.
A rendszer hiánya, úgy tűnik, helyi hagyomány. A rendszer hiánya azonban felértékeli az emberi kapcsolatokat. Rendszer nincs, csak emberek vannak. Az egyes konkrét individuum döntése áll minden mögött (mennyibe kerül az utazás a buszon, hogyan helyezkednek el a rovatok az újságban). A mai világban egyre inkább kötik az embereket a különféle szabályozások, Dusanbe viszont a rendszertelenségével arra emlékeztet, a mechanizmusok helyett az emberre is lehet támaszkodni.
(Dusanbe glazami amerikanca: Szisztyemi nyet. No jeszty, sz kem eto obszugyity, ferghana.ru. 2013. 02. 05., dushanbe.tj)