A Szaakasvili bukását hozó grúz parlamenti választások eredményét kommentálva a liberális ellenzékhez sorolt befolyásos újságíró, Szaakasvili elnök csodálója, Julija Latinyina a szerinte „lumpen” grúz népet ostorozza. A népmegvető írás szerint minden baj oka az általános választójog. Ennek megnyirbálása, és a „lumpenek” kizárása a választási procedúrából vezethetne csak a „helyes” eredményre, a felülről, erőszakkal „modernizáló” kívánó rezsimek hatalomban maradásához. Latinyina szerint a grúz „lumpen” elérte azt, ami az orosz hadseregnek és Putyinnak nem sikerült.
A grúz nép, azzal, hogy az ellenzéket juttatta hatalomra, elérte azt, ami még Putyinnak sem sikerült – írja Latinyina.
Grúzia ismét választ adott a kérdésre: összeegyeztethető-e egy szegény országban az általános választójog a radikális gazdasági reformokkal?
Kilenc évvel ezelőtt Tbilisziben nem volt közvilágítás, távfűtés. Kilenc éve Tbilisziben nem volt olyan ember, akit, vagy valamely ismerősét nem rabolták volna ki. Tíz éve az is előfordult, hogy Szvanetiában egy klán, miután elfogyott a pénze, fegyvert ragadott, lövöldözni kezdett, Sevardnadze elnök pedig külön rendeletben utalt ki pénzt ennek a családnak. Tíz éve a grúz rendőrség azzal foglalkozott, hogy embereket rabolt el, kábítószerrel kereskedett. A grúz belügyminiszter kocsiját akkoriban a maffia konvoja kísérte a repülőtérre.
Ma Grúzia a világ egyik legbiztonságosabb országa. Ma a grúz rendőrségbe vetett bizalom az egyik legnagyobb a világon.
Grúzia tíz éve tehát egy szétbomló maffiaállam volt, ahol maffiózók és milliárdos, Oroszországban meggazdagodott oligarchák voltak az első emberek, akik büntetlenül rabolhattak és gyilkolhattak – nos, ez a Grúzia az utóbbi években a világ egyik legátláthatóbb államigazgatását építette ki.
És most kiderült, hogy a grúz választó számára ez semmit sem jelent. A szavazatok több mint felét a kriminális világgal is kapcsolatokkal rendelkező orosz-grúz milliárdosok és a sevardnadzei bandita-csinovnyikok pártja kapta meg.
Grúz Álom…
„A grúz álom – az ágyon feküdni és mosógépet kapni ajándékba. De még jobb lenne egy lakás. Vagy egy repülőgép. Csakhogy ez persze nem a grúz álom – hanem a lumpen álma.”
A grúz kísérletnek ezzel vége. Nincs sok jelentősége, hogy ki nyeri az elnökválasztásokat. A hatalom úgyis szociális jellegű engedményekre kényszerül. Több pénzt fognak kifizetni az államkasszából, több állami állást teremtenek majd, nagyobb lesz a korrupció. Minél nagyobb a korrupció, annál nagyobb lesz a hivatalnokoktól függő klientúra.
A grúz társadalom nyert Szaakasvili reformjaival, ám a legbefolyásosabbak, a kriminális körök, a korrupt hivatalnokok, a tbiliszi értelmiség veszített. Az állam átláthatósága és az új szabályok nem tették lehetővé Szaakasvili számára, hogy klientúrát építsen ki maga körül.
Éppen ezért volt kénytelen Szaakasvili megszabadulni sorban egykori harcostársaitól, akik zsákmányként tekintettek az államra. A Kreml pedig saját lázadó votcsinájaként tekintett Grúziára.
A grúz választó tönkretette Grúzia jövőjét. Az általános választójog és a radikális reformok egy szegény országban összeegyeztethetetlenek – véli Julija Latinyina.
(Julija Latinyina: Gruzinszkaja oppozicija szgyelala to, sto nye szmogla szgyelaty rosszijszkaja armija, Novaja Gazeta, 2012. 10. 02.)