Gyakran lehet olvasni, hogy az orosz liberális ellenzékhez sorolható személyek (pl. Julija Latinyina) elragadtatással nyilatkoznak Miheil Szaakasvili rendszeréről. A grúz származású oroszországi újságíró, Tina Kandelaki szerint viszont súlyos tévedés Szaakasvili rendszerének idealizálása.
Grúzia a liberális utópia megtestesülése sokak számára, annak bizonysága, milyen lehetne Oroszország, ha Putyin nem gátolná a fejlődést – írja Kandelaki. A Grúziában megforduló orosz újságírók ódákat zengenek arról, hogy Grúziában pár nap alatt igazolványt lehet készíttetni kenőpénz nélkül, hogy milyen könnyű vállalkozást alapítani, hogy kiirtották a rendőri korrupciót – s mindez valóban megfelel az igazságnak.
De ha minden ilyen nagyszerű, akkor az ellenzék hogyan tudott százezres tömeget felvonultatni szombaton, a választások előtti utolsó demonstráción? Az egymilliós Tbilisziben 100 ezer ember felvonulása olyan, mintha Moszkvában 1 millióan mentek volna ki az utcára (amit nem sikerült összehozni az orosz ellenzéknek).
Hogyan lehetséges, hogy a grúz lakosság nem osztozik az orosz liberálisok lelkendezésében?
Ha valaki negyed órát beszélget egy grúz vállalkozóval, ugyanazokat fogja hallani Szaakasviliről, mint amit Oroszországban Putyin szemére hánynak. Az üzleti életet az erőszakszervezetekből származó csoportosulások ellenőrzik; elég egy telefonbeszélgetés is ahhoz, hogy valaki ellen büntető eljárást kezdeményezzenek – ha nem tetszik, el lehet menni.
És mit mondanak a grúz újságírók?
Az orosz liberálisok gyakran panaszkodnak, hogy a politikai hatalom nyomást gyakorol az ellenzéki szellemiségű sajtóra. De Oroszországban az mégse fordult elő, például az ellenzéki „Dozsgy” TV csatornával, hogy kézigránátot dobtak volna az irodájába, mint ahogy ezt megtették Grúziában a „Maesztro” csatornával. Oroszországban nem kobozták el az ellenzéki csatorna műholdvevő antennáit, mint ahogy ezt megtették Grúziában a hatalomnak nem tetsző csatornával.
Az orosz liberálisok hőbörögtek, amikor autóbuszokon szállították Putyin támogatóit a tömeggyűlésekre. Vajon mi a véleményük arról, amikor Szaakasvili támogatóit szállítják buszokon az elnököt ünneplő demonstrációkra?
Az orosz ellenzék élesen támadta Putyint, amikor az két elnöki ciklus után miniszterelnökként folytatta politikai pályafutását. De vajon nem ugyanerre készül-e most Szaakasvili, aki elnöki ciklusa lejártával a törvényhozásnak adja át a hatalmi jogosítványok jelentős részét?
Valóban, Grúziában az alsóbb szinteken nincs korrupció. De mindenki ismeri David Kezerasvili és Gelua Bezsuasvili nevét, akik a hatalomhoz közel álló oligarcháknak számítanak.
Az orosz liberálisokat elvakítja a Putyinnal szembeni gyűlölet, és nem értik a grúz népet. A grúzok ma úgy gondolják, Szaakasvili csalás nélkül nem képes győzelmet szerezni a választásokon. Több ezer aktivista fogja ellenőrizni a szavazás menetét, s ha Szaakasviliék ezúttal is csalnak, a grúziai városokban megmozdulások kezdődnek majd.
A grúz ellenzék egyébiránt sokban hasonlít az oroszra. Sok köztük az értelmiségi, a diák, vállalkozó, akik az európai értékek hívei. Épp ezért furcsa, amikor az orosz ellenzékiek Szaakasvilit teszik meg ikonukká. Márpedig „ikont teremteni valakiből – ez a diktatúrába vezető biztos út.”
(Tina Kandelaki: „Mars millionon” szumeli szobraty v Gruzii, echo.msk.ru, kép: vkontakte.ru)