A szavazatok 99 %-nak összesítése után biztossá vált Vlagyimir Putyin első fordulós győzelme az oroszországi elnökválasztásokon. A volt elnök, jelenlegi miniszterelnök a voksok 63,64 %-át szerezte meg, második helyen végzett a kommunista Gennagyij Zjuganov (17,19 %), harmadik helyre futott be a liberális nézeteket valló oligarcha, Mihail Prohorov (7,93 %), a nacionalista Vlagyimir Zsirinovszkij a negyedik helyre szorult (6,22 %), és utolsó lett a „balközép” Szergej Mironov (3,85 %). A részvételi arány 63,37 % volt, ami nem éri el a 2008-as szintet ( 69,7 %). Putyin ezúttal kisebb szavazataránnyal győzött, mint 2004-ben (71 %), és mint Dmitrij Medvegyev 2008-ban (70 %).
Most már a regionális adatok is rendelkezésünkre állnak, melyekből érdekes következtetések szűrhetők le. Ezek szerint Vlagyimir Putyin az Oroszországi Föderáció összes szubjektumában győzött, egy kivételével mindenhol 50 % fölötti eredményt ért el.
90 % fölötti volt Putyin támogatottsága Tuvában (90 %), a Karacsáj-Cserkesz Köztársaságban (91,36 %), Ingusétiában (91,91 %), Dagesztánban (92,84 %), a Csecsen Köztársaságban (99,76 %), azaz megszokott módon az Észak-Kaukázusban.
Az egyetlen szubjektum, ahol Putyin nem kapta meg a szavazatok legalább felét, a főváros Moszkva volt, ahol „csak” a választók 47 %-a szavazott rá. Moszkvában Mihail Prohorov nagyon jól szerepelt, második helyen végzett, a szavazatok 20 %-át megszerezve (20,36 %)!
Az átlagnál (60 %-nál) rosszabb eredményt ért el Putyin Kalinyingrád (52,65 %), Kosztroma (52,78 %), Arjol (52,84 %), Vlagyimir (53,49 %), Irkutszk (55,45 %), Omszk (55,55 %), Jaroszlavl megyékben (55,62 %), a Habarovszki területen (56,15 %), Magadán megyében (56,25 %), Szahalinban (56,3 %), Novoszibirszk (56,34 %), Szmolenszk (56.69 %), Orenburg (56,89 %), Moszkva (57 %), Tomszk megyékben (57 %), a Nyenyec autonóm körzetben (57 %), a Tengermelléki területen (57,31 %), az Altaji területen (57,34 %), Novgorod (57,91 %), Arhangelszk (57,94 %), Tver (58 %), Uljanovszk (58,18 %), Kirov megyében (58,25 %), a Hakasz Köztársaságban (58,4 %), Szamara megyében (58,4 %), Szentpéterváron (58,76 %), Kaluga (59 %), Belgorod (59,3 %), Vologda (59,53 %), Pszkov (59,76 %), Rjazany megyékben (59,74 %), a Kamcsatkai területen (59,84 %), Murmanszk megyében (59,91 %).
Jól látható tehát, hogy Putyin az átlagosnál kevesebb bizalmat kapott Moszkván kívül Szibériában, illetve a Moszkva környéki „centrális” területeken.
A kommunista Zjuganov legjobb eredményét Arjolban érte el (29 %), de 20 % fölött kapott az Adige Köztársaságban, a Mari-El Köztársaságban, Észak-Oszétia-Alániában, a Hakasz Köztársaságban, a Csuvas Köztársaságban, az Altaji területen, Tengermelléki területen, Belgorod, Vlagyimir, Voronyezs, Irkutszk, Kalinyingrád, Kaluga, Kosztroma, Kurszk, Lipeck, Magadan, Novoszibirszk, Omszk, Orenburg, Pszkov, Rosztov, Rjazany, Szamara, Szahalin, Szmolenszk, Uljanovszk megyében, tehát ott, ahol Putyinnak kissé gyengébben ment, továbbá némely nemzetiségi területen.
A harmadik helyre befutó Mihail Prohorov néhány régióban 10 % fölötti szavazatarányt szerzett. Ide tartozik a Karél Köztársaság (12,22 %), a Permi terület (10,86 %), Arhangelszk (10,45 %), Kalinyingrád (13,51 %), Moszkva (11 %), Szverdlovszk (11,46 %), Tomszk megye (11,6 %), Moszkva város (19,81 %), Szentpétervár (15,48 %), a Nyenyec autonóm körzet (10 %). Nagyon érdekes Prohorov szavazatainak területi megoszlása. Az ő nyugatos liberalizmusára a nagyvárosok (Moszkva, Szentpétervár, Jekatyerinburg) mellett láthatóan Oroszország északi, illetve nyugati régióiban van igény.
Vlagyimir Zsirinovszkij nacionalizmusa szokás szerint leginkább Szibériában hullott termékeny talajra, 10 % fölötti eredményt produkált a Kamcsatkai területen (10,54 % – ez a legjobb eredménye) és a Habarovszki területen. Szergej Mironov csak statisztaként szerepelt a választásokon, legalább 10 %-ot sehol nem szerzett, s 5 % fölött is csak néhány területen.