Jacek Pawlicki és Tomasz Bielecki Gazeta Wyborczában megjelent cikke szerint Belarusz mára lényegében „elesett” a Nyugat (az EU) számára, s immáron alig van esély arra, hogy nyugati érdekszférába kerüljön ez a kelet-európai ország.

Alesz Beljackij belorusz jogvédő 4,5 éves börtönbüntetése ismételten demonstrálja: a Nyugat Belarusz – és részben Ukrajna – irányába mutatott politikája csődöt mondott, haldoklik, és esély sincs a „reanimációra”.

Alekszandr Luksenko rezsimje azt teszi, ami kényében-kedvében áll. Nincs szüksége az európai „mézesmadzagra”, hiszen erős védelmező áll a háta mögött Oroszország képében. Az európai „korbács” meg mostanság, a válság közepette inkább csak megmosolyogtató Lukasenko számára.

A Belarusz irányába mutatott európai politika nem hatékony. Belarusz és Ukrajna felé azt kellene üzenni, hogy a nyugati életforma, berendezkedés vonzóbb, mint az orosz alternatíva.

Egy éve, a belorusz választások előtt a lengyel és a német külügyminiszter arra kérték Lukasenkót, ne hamisítsa meg a választások eredményét, egyben arról biztosították a belorusz elnököt, Belarusz európai ország, ahol eredményesen működhet az európai politikai rendszer. Sikorski és Westerwelle a szép szavak mellett kedvező hitelekkel igyekeztek elcsavarni Lukasenko fejét.

A belorusz elnök azonban nem volt hajlandó az alkura: a „meghamisított választások” után szétverték az ellenzék megmozdulását, és repressziókat foganatosítottak az ellenzékiekkel szemben.

Európa vesztésre áll Oroszországgal szemben a Belaruszért és Ukrajnáért folytatott versenyben, egyszerűen azért, mert kevesebbet tud ajánlani, mint Moszkva. A Keleti Partnerség program nem tud versenytársa lenni az orosz ajánlatoknak.

Vajon mit ér a Keleti Partnerség program néhány százmillió eurója azokhoz a dollármilliárdokhoz képest, amit valóban tud garantálni Oroszország? Vajon az EU-tagság kedvezőbb perspektíva-e ezeknek az országoknak, mint az integráció a Vámunióba?

Oroszország sokkal többet ad Belarusznak, mint az európai perspektíva álma: olcsó gázt, aminek révén a rezsim és az emberek túlélhetnek, és megnyitja a hatalmas orosz piacot a belorusz áruk előtt, amit Nyugaton aligha vennének.

Hasonló orosz ajánlat várja Ukrajnát, amely egy lábbal Keleten, egy lábbal Nyugaton áll. Julija Timosenko bebörtönzése – alighanem mondvacsinált okokból – arra mutat, az ukrán elnök nem akarja betartani az európai játékszabályokat.

Az EU-nak nem volt határozott politikája Belarusz és Ukrajna kapcsán, most pedig az Unió válságban van. Nincsen se pénz, se más eszközök arra, hogy meg lehessen állítani az orosz törekvéseket.

Épp ezért, a lengyel szerzők szerint ki kell terjeszteni a belorusz cégek elleni szankciókat, és az EU-nak finanszíroznia kell a belorusz és ukrán ellenzéket. Az egyetlen erő, ami képes megdönteni a minszki rezsimet és hatással lenni Kijevre, az „egyszerű emberek” ereje.

(Jacek Pawlicki, Tomasz Bielecki: Unia przegrywa z Moskwa Wschód, wyborcza.pl, 2011. 11. 25.)