Oroszország semleges pozícióból szemléli a szombaton kitört háborút Líbia és a nyugati (Franciaország, Nagy-Britannia, USA, Olaszország és mások) országok között.
2003-ban, szinte napra pontosan ekkor, március 19-én vette kezdetét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália és Lengyelország agressziója Irak ellen, akkor ENSZ felhatalmazás nélkül.
2011-ben a Líbia elleni támadás az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott légtérzár után vette kezdetét. Azzal, hogy a Biztonsági Tanácsban vétójoggal rendelkező Oroszország és Kína tartózkodott, lényegében zöld utat engedett a katonai beavatkozásnak…
Moszkva azzal is jelzést adott, hogy egy nappal a nyugati katonai támadás megindulása előtt a Kreml menesztette a líbiai orosz nagykövetet, a Kadhafi-párti Vlagyimir Csamovot, valamint még korábban nemkívánatos személlyé nyilvánította a líbiai diktátort.
Másrészt viszont Oroszország bírálta a Líbia elleni nyugati katonai csapást, mondván, nem katonai célpontok is a támadások áldozataivá váltak.
Oroszország mindenesetre eddig csak nyert a tőle távol zajló líbiai konfliktussal: a Nyugattal való együttműködés továbbra is fennáll, sőt, ha lehet, még meg is erősödött.
Moszkva nem kelt Kadhafi védelmére, amivel arra számíthat, a jövőbeni tripoli kormányzat érvényesnek tekinti majd a meglévő szerződéseket, melyeket orosz cégek kötöttek Líbiával.
A líbiai (észak-afrikai) válság miatt pedig megnő a jelentősége az orosz energiahordozóknak Európában.
Nagy kérdés persze, sikerül-e pusztán légicsapásokkal távozásra kényszeríteni Kadhafit, vagy pedig elhúzódó konfliktusra kell számítani Líbiában?
(Kommerszant)