A WikiLeaks kiszivárogtatásai jóvoltából a világ vezető politikusainak olyan nyilatkozatai is napvilágra kerültek, melyek a kulisszák mögé tekintve képet adnak az egyébként nem nyilvános politikai intrikákról és szándékokról.
Különösen érdekesek Iszlam Karimov üzbég és Ilham Alijev azerbajdzsán elnök megnyilatkozásai ebből a szempontból. Iszlam Karimov üzbég elnök amerikai nagykövettel folytatott beszélgetésein átsüt az éles oroszellenesség, Ilham Alijev azerbajdzsán elnök pedig arra panaszkodott az amerikai diplomácia képviselőjének, hogy Washington hálátlan maradt Azerbajdzsánhoz, annak ellenére, hogy Baku igyekezett teljesíteni az USA geopolitikai elvárásait.
Egy Taskentből származó amerikai diplomáciai távirat (323) szerint Iszlam Karimov kifejezte együttműködési készségét a NATO-val az Afganisztánba irányuló utánpótlás folytatását illetően, ugyanakkor mindenféle amerikai nyomásgyakorlási kísérletet elutasított, ami, szavai szerint úgysem vezet semmilyen eredményre.
Richard Norland, az Egyesült Államok taskenti nagykövete egy Iszlam Karimovval történő találkozása alkalmával azt a jelentést küldte haza, miszerint Üzbegisztán az Egyesült Államokkal való kapcsolatok fejlesztésére törekszik „lépésről lépésre”, de olyan viszonyt akar, ami a kölcsönös tiszteleten, és nem a diktátumokon alapszik. Karimov ugyanakkor elégedetlenségét fejezte ki, amiért az USA támogatásáról biztosította Mutabar Tadzsijeva üzbég jogvédőt, aki Karimov szerint egyszerűen „szélhámos”.
Karimov arról panaszkodott az amerikaiaknak, hogy Medvegyev orosz elnök az orosz befolyás visszaállítására törekszik a posztszovjet térségben. Moszkva e célból különböző konfliktusokat provokál, melyek alkalmat teremtenek, hogy az ODKB gyorsreagálású erőit bevessék. Üzbegisztán azonban nem fog részt venni a „régió militarizálásában” – jelentette ki Karimov, aki arra kérte az amerikaiakat, ne ignorálják Üzbegisztánt, amely kulcsszerepet játszik az orosz hatalmi ambíciók megfékezésében.
Karimov azért is kritizálta az oroszokat, mert azok úgy hiszik, az Afganisztánra nyíló ajtó kulcsa az ő kezükben van. „Ne Oroszországnak hálálkodjanak” – mondta Karimov az amerikai diplomatának, felróva, hogy George W. Bush 2002-ben Putyinnak köszönte meg, hogy az USA bázisokat létesíthetett Üzbegisztánban.
Az amerikai diplomáciai jelentés szerint Iszlam Karimov nyilvánvalóan fél attól, hogy Washington elfordul tőle.
Norland ugyanakkor arról is írt, hogy Karimov környezetében vannak elégedetlenek is, s hogy az USA-nak lépéseket kell tennie, hogy a jelenlegi üzbég elnök távozása után is legyenek emberei az üzbég elitben.
Egy 2009-ben keletkezett táviratban Karimov további oroszellenes érzelmeinek adott hangot. Ekkor három óráig tartott Norland és Karimov tárgyalása, az üzbég államfő ekkor kijelentette, hogy „nem Oroszország, csakis az Egyesült Államok hozhatja el a békét és a stabilitást Afganisztánban.” Karimov a találkozón Oroszország állítólagos birodalmi ambícióit ecsetelgette Közép-Ázsiában, ugyanakkor figyelmeztette az USA-t, hogy „ne tárgyaljon Oroszországgal az ő háta mögött.” Karimov arra panaszkodott, Washington nem értékeli eléggé az üzbég hozzájárulást az afganisztáni hadműveletekhez, és bírálta Amerikát a terrorizmus elleni háború miatt, ami eltaszította Washingtontól potenciális muszlim szövetségeseit.
Oroszország, Karimov szerint nem akar békét Afganisztánban, mert az megnyitná az Indiai-óceán kikötőit Közép-Ázsia előtt. Az üzbég elnök azt tanácsolta az amerikaiaknak, hogy ne higgyenek az oroszoknak, majd beismerte, hogy 2005-ben nem szívesen fordult ismét Oroszország felé, amikor az andizsáni mészárlást követően a Nyugat „információs háborút” kezdett ellene.
Véleménye szerint az ODKB az orosz birodalmi ambíciókat szolgáló szervezet, mely az orosz dominanciát biztosítja a posztszovjet térségben; és egy esetleges orosz agresszió esetén a „problémás országok”, mint Grúzia és Ukrajna ellen biztosítaná a nemzetközi hátteret és támogatást. Karimov nyugtalanságának adott hangot, hogy az oroszok katonai bázist akartak nyitni Dél-Kirgizisztánban, és szerinte orosz támogatással érkeztek öngyilkos merénylők Kirgizisztánból Üzbegisztán irányába.
Véleménye szerint egy 2009-es májusi andizsáni terrortámadás is az oroszok számlájára írható, akik így akartak üzenni Taskentnek: ha nem csatlakozik az ODKB gyorsreagálású erőihez, a terrortámadások folytatódnak.
Karimov szerint Oroszország legnagyobb problémája a „birodalmi terjeszkedés vágya” és a „rasszista sovinizmus”. Karimov szerint az oroszokat csak az alacsony olajár tarthatja féken, s kifejezte elégedettségét az orosz gazdasági nehézségek miatt.
Hasonló szavak hangoztak el Ilham Alijev azerbajdzsán elnök szájából is a WikiLeaks által megszerzett amerikai diplomáciai táviratok szerint.
Egy 2009 nyarán keletkezett távirat szerint Alijev amiatt panaszkodott a bakui amerikai nagykövettel folytatott találkozója során, hogy Amerika hálátlan maradt Azerbajdzsán irányában.
Alijev szerint Amerika ignorálja Azerbajdzsán érdekeit, annak ellenére, hogy Baku mindig támogatta Washingtont energetikai és biztonságpolitikai kérdésekben. „Elismerve, hogy az emberi jogok és demokrácia területén Azerbajdzsán nem teljesítette Washington elvárásait, azt hangsúlyozta, hogy országa sokban megfelelt az elvárásoknak, és megérdemli, hogy igazi szövetségesnek tekintsék.”
Az azerbajdzsán államfő a török-örmény megbékélés ellen is felszólalt, mondván „a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.” Az örmény-török megbékélés feszültséget szít Törökország és Azerbajdzsán, az USA és Azerbajdzsán között, e folyamat nyertesei pedig csak Oroszország és Irán lesznek. „Egyelőre azonban az USA nem úgy viszonyul Azerbajdzsánhoz, mint szövetségeshez, nem is úgy, mint stratégiai partnerhez, de nem is úgy, mint baráthoz.” – panaszkodott Alijev.
Azerbajdzsán az USA barátja, és épp ezért az ő érdekeit is figyelembe kell venni, hangoztatta Ilham Alijev. Azerbajdzsán teljesítette az amerikai elvárásokat energetikai, politikai kérdésekben: kifejezte csatlakozását a Nabuccóhoz, részt vesz a NATO-projektekben, és Irán tiltakozás ellenére fogva tart egy Hezbollah terroristát. Szintén Teherán tiltakozás ellenére került sor Simon Peresz izraeli elnök bakui fogadására is.
Azerbajdzsán cserébe a gesztusokért semmit nem kapott, sőt, még legfőbb szövetségese, Törökország is eltávolodott tőle a török-örmény megbékélés miatt. Amerika állandóan kritizálja Azerbajdzsánt, miközben szemet hunyt afelett, hogy a szomszédos Grúziában üldözik az ellenzékieket – fakadt ki az amerikai politikát bíráló Alijev a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott diplomáciai távirat szerint.
(http://www.kp.ru/daily/25646/810381/, http://www.kp.ru/daily/25646/8103