A Nemzetközi Kríziscsoport (ICG) megállapítása szerint az elmúlt húsz év során kritikus állapotba jutott a posztszovjet közép-ázsiai államokban a még a szovjet korszakban létrehozott infrastruktúra: az utak, iskolák, kórházak, elektromos hálózatok, de a megfelelően képzett szakemberek is eltűnnek, eltűntek ezekből az országokból.
A függetlenség elnyerése után a közép-ázsiai rezsimek szinte alig fektettek be valamit a szociális rendszerek és az infrastruktúra életben tartására, az állami pénzeket általában elnyelte a mindent behálózó korrupció.
Legrosszabb helyzetben a két legszegényebb köztársaság, Kirgizisztán és Tadzsikisztán van. Ezekben az országokban vészes orvos- és pedagógushiány alakult ki, telente a falusi körzetekben hosszú órákra kikapcsolják az áramot.
Öt-tíz év múlva eltűnnek az utolsó megmaradt orvosok és tanítók is, az áramhiány pedig nem kivétel, hanem norma lesz – véli az ICG Közép-Ázsia szakértője, Paul Quinn Judge. Idő alig van a reformra, a további megszorítások, a szolgáltatások szűkítése pedig csak tovább élezi a feszültséget ezen amúgy sem nyugodt régióban.
Az energetikai szektor összeomlása már csak idő kérdése, a szovjet korszakban alaposan kiképzett szakemberek – már aki megmaradt – lassan kiöregednek, a helyükre lépő fiatalok tudása pedig gyakran nem kielégítő.
Eközben Tadzsikisztánban a világi elit elöregszik, a fiatalok körében egyre erősebb az iszlamizáció, Kirgizisztánban pedig már most az összeomlás szélére került az állam.
Ami Türkmenisztánt és Üzbegisztánt illeti, ezen országok viszonylagos elzártságuk miatt nehezen megítélhetők, kérdéses, hogy az itteni statisztikai adatok mennyire megbízhatók.
Kazahsztán tűnik az egyetlen államnak a régióban, ahol az infrastruktúra még működőképes, ám a közlekedés és az oktatás terén itt is komoly problémák vannak.
A ’90-es években a szociális rendszerek széthullásával az oktatás és egészségügy válságba került Közép-Ázsiában. Lehetséges, a függetlenné váló köztársaságok vezetői úgy gondolták, a Szovjetunióban létrehozott infrastruktúra a végtelenségig állni fog és semmilyen további erőfeszítésre nincs szükség a működtetéséhez…
Az infrastruktúra széthullása csak elmélyíti a lakosság szegénységét, és elidegeníti őket a hatalomtól. Az állami szolgáltatások (iskola, kórház) eltűnése a radikális mozgalmak erejét növelik. A 2010-es kirgizisztáni felkelésben is fontos szerepet játszott a lakosság elszegényedése, az ország szinte középkori állapotokba való visszasüllyedése.
A közép-ázsiai elitek semmit nem tesznek semmit a korrupció kiirtására, a vezető klánok országaik erőforrásait saját mesés gazdagságuk további bővítésére használják, holott az infrastruktúra szétrohadása végső soron a régióban található rezsimek bukásához vezethet.
Az ICG a nagyhatalmakat, Oroszországot, az USA-t, Kínát és az EU-t szólítja fel, hogy avatkozzanak be és segítsenek egy komplex modernizációs program megvalósításában Közép-Ázsiában „balti és grúz mintára”.
Lehet, hogy ismét aktuálissá válik Közép-Ázsiában Csingiz Ajtmatov nagyszerű regénye, Az első tanító?
(crisisgroup.org)