1998-ban jelent meg az akkor még kezdő író, a negyvenes évei elején járó „Borisz Akunyin”, azaz Grigorij Cshartisvili grúz származású orosz irodalomtörténész első krimije, melynek főhőse a később legendássá vált Eraszt Petrovics Fandorin volt. A könyv címe: Azazel. Ezzel a krimivel, és a folytatásaival Akunyin berobbant a köztudatba, és az egyik legismertebb, legbefolyásosabb orosz értelmiségévé vált.
A regény, mint Fandorin-sorozat többi darabja is, a 19. század végi, 20. század eleji Oroszországban játszódik, és kellemes nosztalgiát engedett meg az orosz olvasóknak. Hiszen az 1990-es évek reformjai a legtöbbeknek csak szenvedést hoztak, és abban az időszakban még Oroszországban is a kommunizmusellenesség volt az állami ideológia. Az utolsó szépnek tűnő korszaknak az 1917 előtti Oroszország tűnt. S valóban, Akunyin könyveiben ez az Oroszország, ha, tele is van problémával, de reményt keltő, fiatalos, impulzív, tehetséges.
Az Azazel története 1876-ban játszódik, Moszkvában. Oroszországban ekkor II. Sándor az uralkodó. 1861-től nagyszabású reformok indultak az Orosz Birodalomban, eltörölték a jobbágyok röghözkötését, lényegében megindult a kapitalista fejlődés korszaka. Vagyis a népesség mozgásba jött, fizikailag és szociálisan is, elkezdett kialakulni az osztálytársadalom; új lendületet kapott az indusztrializáció, urbanizáció, technikai modernizáció, és megjelent a külföldi tőke Oroszországban. Ugyanakkor II. Sándor uralma végére a kezdeti reformlendület már a fáradás jeleit mutatta, és egyre radikálisabban léptek fel a terrorista módszereket használó forradalmi ellenzéki csoportok.
A 21 éves Fandorin egy rejtélyes öngyilkossági eset után nyomozva belecsöppen a moszkvai elitbe. Gazdag kereskedők, előkelő bárók, magasrangú katonatisztek, mély dekoltázsú úri dámák világa ez. Az Azazel egy titkos, nihilista társaság, amelynek az a célja, hogy levadássza a moszkvai aranyifjúság tagjait.
A regény kicsit reflexió Dosztojevszkijre (Ördögök), de az 1990-es évek Moszkvájára is, ahol az általános nyomor közepette egy néhány ezer fős aranyifjúság szemérmetlen luxusban tombolt. És… úgy tűnik, Akunyin egy igaz történetet vett alapul a regényéhez: az 1990-es években Moszkvában tényleg létezett egy árvaház, külföldi nő tulajdonossal. Mely árvaház valójában kiképzőközpontként működött, ahol a gyerekekből bérgyilkosokat csináltak…