Novemberben jelenik meg Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök új könyve (Najegyinye sz szoboj). A Gyiletant történelmi magazinban már megjelentek részletek az új könyvből, Gorbacsov emlékei Jurij Andropovról.
A volt szovjet elnök visszaemlékezései szerint Adropov főtitkár egészségi állapota 1983 nyarától fordult rosszabbra. A rendszeresen vérátömlesztést kapó Andropov állapota rohamosan romlott, s egy idő már eltitkolni sem lehetett a fokozatosan járóképtelenné váló szovjet vezető betegségét.
Andropov betegségének sokan örültek a szovjet pártvezetésben, ám a főtitkár állapota hirtelen javulni kezdett 1983 szeptemberében, amikor a Krímben üdült. Igaz, ez csak átmeneti javulás volt, hiszen végül éppen a Krímben kapott Andropov egy olyan megfázást, ami után megkezdődött végső és hosszan tartó agóniája. 1983 őszétől már Csernyenko vezette a Politbüró üléseit.
1983 novemberében már szinte nyíltan beszéltek a változásokról, s ezek a hírek Andopov fülébe is eljutottak, aki tartott a leváltásától. Gorbacsov 1983 novemberében találkozott az akkor már hamuszürke arcú, haldokló főtitkárral, aki kinevezte őt a Titkárság tagjának.
Gorbacsovot, saját bevallása szerint, őszintén megrendítette patrónusa, Andropov halála. Voltak azonban olyanok is, akik nem is nagyon leplezték örömüket. Gorbacsov szerint Andropov igazi intellektuel volt, aki ellenszenvet érzett a „brezsnyevizmus”: a korrupció, a „pangás”, a favoritizmus, bürokratizmus iránt. Andropov megjelenése reményt adott az embereknek, hogy véget ér a brezsnyevi pangás időszaka, ám a főtitkár, Gorbacsov szerint, még ha egészséges lett is volna, nem vállalkozott volna érdemi reformokra. Ebben szerepet játszott személyes érintettsége is a múlt bűneiben, az 1956-os magyar forradalom leverésében, a csehszlovákiai bevonulásban, az afganisztáni háborúban, és persze ő volt a KGB főnöke is, aki főszerepet játszott a „másként gondolkodók” üldözésében. Mindazonáltal Andropov soha nem nyílt meg, csak sejteni lehetett, hogy valójában mit is gondol…
Gorbacsov egy kiszlovodszki estét idéz fel, Andropov az általa kedvelt Jurij Vizbort hallgatta a tábortűznél. Andropov merev arccal bámult a tűzbe, a magnetofonból kedvenc dalának sorai szóltak: Кому это нужно?/Никому не нужно/Кому это надо?/Никому не надо..
(kép: russiainphoto.ru)