1980 – olimpia Moszkvában

1980. július 19-én került sor Moszkvában a 22. Nyári olimpiai játékok megnyitására. A moszkvai olimpia a nyugati országok bojkottja – Afganisztánra hivatkozva – miatt csonkán zajlott, ám az olimpia sok szovjet ember számára emlékezetes maradt, és nem feltétlenül a sportesemények miatt. Íme néhány visszaemlékezés, miért is:

Nyikolaj Szvanyidze: „Jól emlékszem az első napoktól kezdve az olimpiára. A várost megtisztították. Ezt így nevezték. Megtisztították azoktól, akiknek nem feltétlenül kellett itt lenniük, a regisztrált lakóhellyel nem rendelkezőktől, bizonyos foglalkozásúaktól. Így nevezték a hajléktalanokat és a prostituáltakat…Az alapján, hogy milyen kevesen maradtak a nyári Moszkvában, nagyon sok embert elvittek. Azokat is elvitték, akik nem valami jól néztek ki. A város üres volt és tiszta.

Behozták a Pepsi kólát és a Fantát. Akkor először ismerkedhettünk meg tömegesen ezekkel az italokkal. Amerikai cigarettát is lehetett kapni. Drága volt. De azok a fiatalok, akiknek volt felesleges rubeljük, és imponálni akartak a lányok előtt, ezt vették.

Az időjárás kitűnő volt. Emlékszem, akkor láttam életemben először és utoljára az élő Vlagyimir Szemjonovics Viszockijt. Egy héttel lehetett a halála előtt.

Ezek a benyomásaim arról az olimpiáról, bár ezeknek nincs közük a sporthoz.

Szergej Buntman: „Nagyon jól emlékszem 1980 nyarára, az olimpiát megelőző nyári időszakra. Munkanélküli voltam. De közvetlenül az olimpia előtt, egy ismerősöm ajánlása alapján tolmácsként alkalmaztak az olimpiai rendezőbizottságban.

Mindaz, amit mondanak a moszkvai olimpiáról – igaz. Sokakat kivittek Moszkvából, egy részüket a 101-es kilométeren túl vitték. A Szovjetunióban is voltak hajléktalanok, iszákosok, könnyűvérű lányok, mindezeket elvitték Moszkvából. Mindenkinek azt ajánlották, a gyerekeket vigyék ki a dácsákra, küldjék úttörőtáborokba. Moszkva üres volt, kevés emberrel. Nem volt meg az igazi nagy sportünnepek atmoszférája. A tömegközlekedési eszközök üresek voltak. 1980-ban nehéz volt a bolti ellátás helyzete, de Moszkvában hirtelen mindenféle új áruk jelentek meg a boltokban.

Egyik alkalommal, 2-3 órával egy sportesemény kezdete előtt (ez atlétika volt), látjuk, hogy az aréna háromnegyede már megtelt. Trikós férfiak ültek a tribunon, a fejükön újságokból csavart sapka. A francia bíró, akivel együtt dolgoztunk, hamiskásan azt kérdezi: „Hát ez meg micsoda? A nézőket még be se engedték, de már majdnem tele van a stadion?” Összenevettünk a francia bíróval, hiszen mindketten tudtuk, kik ezek a nézőtéren.

A rúdugró számot egy lengyel versenyző nyerte meg (a vihar előtti állapot volt akkor Lengyelországban, a Szolidaritás előtti helyzet), a lengyel szurkolók elkezdtek az egyik szektorba özönleni, éppen a pódium mögé, ahol felvonták a lengyel zászlót.

A lengyelek megindultak, de a szektort szétválasztották… a trikós fiúk egy szempillantás alatt felugrottak. Úgy helyezkedtek el, hogy senki se mehessen át. Igaz, a lengyelek átmásztak a kerítésen. Ez nagyon mulatságos volt, szívből kacagtunk.

Leonyid Radzihovszkij: „1980-ban Moszkvát alaposan megtisztították. Ez jó volt, például abból a szempontból, hogy Moszkvában nem voltak dugók, holott már akkor is előfordultak dugók a városban.

Emlékszem egy érdekes beszélgetésre, melynek nagy jelentősége lett számomra. Fodrásznál ültem, egy nő a fodrászával beszélgetett. Azt mondta: „Most behoztak élelmiszereket a külföldieknek, de a külföldiek nem jöttek. Ezért sietni, igyekezni kell az olimpia után, hogy valamit tudjunk vásárolni.” Számomra ez a beszélgetés helyére tette a szovjethatalmat.

A saját lakosságunk – jószág, csürhe. Hogy ezeket a jószágokat etessük, csak a legszükségesebb kell. Azok az emberek, akiknek a kedvéért minőségi élelmiszereket hoznak be, ezek az első osztályú emberek – a külföldiek. De mivel az első osztályú emberek nem jöttek el, nekünk, jószágoknak, van valami esélyünk, hogy pár ízes falatot elcsípjünk.

Ennek nagyon fontos szerepe volt számomra, hogy megértsem, milyen a szovjet állampolgár, hogyan viszonyul hozzá a hatalom, és hogyan viszonyul a „nyugati imperialistákhoz.” Meg kell jegyeznem, szerintem ma sem változott a hatalom viszonya a saját lakossághoz és a nyugatiakhoz. Bár most valóban nincs probléma az élelmiszerellátással.

Vlagyimir Dimarszkij: „Moszkvát jól megtisztították. Ez egy céltudatos akció volt. A városba való beutazás lehetősége erősen korlátozott volt, ellenőrizték az iratokat, megkérdezték, „mit fog ott csinálni?”, „minek utazik oda?” stb. A nem Moszkvában lakókat igyekeztek nem beengedni a városba.

Titkosszolgálatunk külön akciója volt Moszkva megtisztítása a prostituáltaktól. A szovjet rezsim szigorú rendtartása és erkölcsei ellenére a prostitúció fejlett volt. Az Inturiszt összes moszkvai szállodájában, ahová külföldiek érkeztek, a hallban mindig voltak prostituáltak. Ezek a lányok gyakran kettős funkciót töltöttek be – egyrészt saját megélhetésüket biztosították a jól ismert módon, másrészt a titkosszolgálatok informátorai voltak.

Az angol második nyelvvé vált. A villamosmegállókban és a metróban oroszul és angolul is bemondták a megállókat…

Az olimpia idején számos új épület jelent meg, és nemcsak sportlétesítmények. Például a Novosztyi sajtóügynökség épülete az olimpia akkori színvonal szerinti fényűző sajtóközpontja volt. Most se néz ki rosszul…„

(olimp-history.ru, Diletant)