Még 2005-ben jelent meg Moszkvában a „Demokrácia Alapítvány” gondozásában a „Sztálin és a kozmopolitizmus. Az SZKP KB Agitációs és Propaganda Osztályának dokumentumai. 1945-1953” című dokumentumkötet az „Oroszország. XX. század” elnevezésű sorozat keretében.
A dokumentumkötet címe némileg félrevezető, hiszen – bár a kötet szerkesztői nyilván erre akarták irányítani a figyelmet – a gyűjteményben elég kevés dokumentum foglalkozik a „kozmopolitizmussal”, még kevesebb irat van benne, amely Sztálintól származik.
A kötet szerkesztői – mint az előszóban is szó esik erről – a késő-sztálini állami antiszemitizmust akarták demonstrálni, azonban a dokumentumok túlnyomó többsége (a kétségtelenül meglévő, jellemzően „alulról” érkező antiszemita jellegű indítványok mellett) inkább nyugatellenes hangvételű. Az idézett iratok jó betekintést nyújtanak a Szovjetunióban 1945 után eluralkodó nyugatellenesség légkörébe. A szövegekből szinte süt egyfajta kisebbrendűségérzés a Nyugat előtt.
A dokumentumkötet Sztálin nevezetes, 1945. május 24-i pohárköszöntőjével indul. Sztálin ebben a beszédben „a szovjet nép, és mindenekelőtt az orosz nép” egészségére emelte poharát. „Mindenekelőtt az orosz nép egészségére iszom, mert az orosz nép a legkiemelkedőbb a Szovjetunió összes nemzetéből.” – mondta Sztálin. Sztálin szerint az orosz nép „a Szovjetunió vezető ereje”, az orosz népre jellemző a „józanság, világos értelem, szilárd karakter, türelem.”
Amikor 1941-1942-ben az ország nehéz helyzetbe került, és a szovjet vezetés számos hibát elkövetett – ismeri be Sztálin – „más nép mondhatta volna: az ördögbe veletek, nem váltották be reményeinket, menjetek innen, más kormányt állítunk fel, amely békét köt Németországgal és nyugtot hagy nekünk. Ez megtörténhetett volna, vegyék figyelembe.” Az orosz nép azonban hűséges maradt vezetőihez.
Idézik Sztálin 1946. augusztus 9-én tett felszólalását a párt Központi Bizottságában az újabb szovjet filmek ügyében. A főtitkár itt igen kemény szavakkal bírálta Szergej Eizenstein „Rettegett Iván” című filmjének második részét. A szovjet pártvezető szerint Eizenstein rosszul ábrázolta az opricsnyikokat, mintegy a Ku Klux Klan tagjaira emlékeztetően. „Eizenstein nem értette meg, hogy az opricsnyina seregei progresszív seregek voltak, erre támaszkodott Iván, hogy egységes centralizált állammá tegye Oroszországot a feudális fejedelmek ellen, akik szét akarták darabolni, meg akarták gyengíteni Oroszországot.”- történészkedik Sztálin.
A kötetben szerepel a Központi Bizottság 1947. április 3-án kelt állásfoglalása a „Fekete könyvről”, amely a Szovjetunió fasiszták által megszállt területein végbement zsidóellenes népirtást mutatta be. A KB azt kifogásolta a könyv kapcsán, hogy „hamis képzetet ad a fasizmus valódi arcáról. Az egész könyvben vörös vonalként húzódik az elképzelés, hogy a németek csak a zsidókat rabolták ki, semmisítették meg. Az olvasóban önkéntelenül is az az elképzelés alakul ki, hogy a németek csak azért harcoltak a Szovjetunióban, hogy megsemmisítsék a zsidókat.”
1947 tavaszán készült el a KB Agitációs és Propaganda Osztályának titkos terve, mely a nyugatellenességet megalapozta. A szöveg szerint a Szovjetunió „bizonyos polgárai hódolatot (nyizkopoklocsensztvo) éreznek a kapitalista Nyugat és a jelenkori burzsoá kultúra előtt.” „A pártszervezetek, a sajtó munkatársai, a propaganda, a tudomány és a kultúra azt kell hangsúlyozzák, hogy a szovjet patriotizmus annak mély megértését jelenti, hogy a szocialista rendszer a burzsoá felett áll, büszkeségérzetet a szovjet haza iránt, feltétlen odaadást Lenin és Sztálin pártjához. […]
A politikai munka egészében határozottan ki kell hangsúlyozni, hogy nincs egyetlen nép sem, amely akkora szolgálatot tett volna az emberiségnek, mint a szovjet nép.[…]
Folyamatosan le kell leplezni a burzsoá kultúra eszmei ürességét (ubozsesztvo), a szovjet nép előtt nyilvánvalóvá tenni a burzsoá kultúra rothadtságát, reakciós tartalmát, el kell magyarázni a szocialista rendszer burzsoá feletti főségét, bemutatni a kapitalizmus elkerülhetetlen bukását és a szocializmus győzelmét.
Fel kell tárni a burzsoá világ embereinek kulturális kiüresedését, ideológiai ürességüket, elmagyarázni, hogy a magántulajdoni viszonyok, hogy az emberek lelki életének alárendelése a pénzeszsák érdekeinek megnyomorítják és tönkreteszik az embert, a legelvetemültebb cselekedetek és bűncselekmények elkövetésére ösztönzik őket. Be kell mutatni az erkölcsök bomlottságát a kapitalista társadalomban, a burzsoá világ embereinek morális degradációját. Feltétlenül hangsúlyozni kell ugyanakkor a szovjet ember morális felsőbbrendűségét és lelki szépségét, mely az egész társadalom üdvére tevékenykedik.”
Hangsúlyozni kell, hogy az orosz nép többször is megvédte Európát a keleti hódítóktól, a tatároktól, felszabadította Európát Napóleon zsarnokságától.
„El kell magyarázni, hogy népünk felbecsülhetetlen szolgálatot tett a világkultúra számára. Rá kell mutatni az orosz kultúra, tudomány, zene, festészet, színházművészet stb. világtörténelmi jelentőségére, határozott harcot kell folytatni azon törekvések ellen, melyek népünk és kultúrája szerepét csökkenteni akarják az emberiség történetében, az áltudományos nézetek ellen, miszerint az orosz nép csak tanuló szerepet játszott a tudomány és kultúra területén a Nyugat előtt.”
A korábbi orosz uralkodó osztályok meghajoltak a külföldiek előtt, az Oroszországba érkező külföldiek kisajátították az orosz tudósok felfedezéseit (Lavoisier – Lomonoszov, Watt – Polzunov, Marconi – Popov). „Még olyan progresszív személy is, mint I. Péter, aki Oroszországban meghonosította a nyugati élet fejlettebb elemeit, megalázta az orosz emberek nemzeti érzéseit a külföldiek előtt.”
1947. július 16-án a Központi Bizottság zárt levelet intézett a párttagokhoz Kljujeva és Roszkin professzorok ügyében. A tudósokat azzal vádolták, hogy a rákbetegség kezelésére alkalmas gyógyszerkészítményt adtak át amerikai tudósoknak „a személyes dicsőség és olcsó népszerűség” keresése miatt. „Nem tudtak ellenállni az amerikai spionok csábításának és fontos tudományos felfedezést, amely a szovjet állam és a szovjet nép tulajdona, adtak át az amerikaiknak.” Ezzel Kljujeva és Roszkin komoly károkat okoztak a Szovjetunió érdekeinek.
Kljujeva és Roszkin megpróbálták félrevezetni a bíróságot is: „mocskos tettüket úgymond humanitárius, tiszta érzésekkel indokolták”, de a büntetőeljárás feltárta ezen emberek „alacsony morális-politikai színvonalát”, a „szovjet polgárok becsületről és tisztességről vallott elképzeléseinek teljes hiányát.”
1947 júliusában leállítják a szovjet akadémiai kiadványok külföldi nyelveken történő kiadását, mondván, ez nem felel meg a szovjet patrióta nevelésnek.
Az alulról jövő – tehát nem állami – antiszemitizmusra jelent példát bizonyos L. Kraszkova levele Zsdanovnak (1948 augusztus), amelyben a levélíró arra panaszkodik, hogy minden pozíciót a zsidók szállnak meg a Novij mir lapban. A zsidó kritikusok a zsidó írók műveit az égbe magasztalják. „A zsidó kritikusokat nem érdekli a nép véleménye. Ők a helyzet urai. Azt hiszik, a zsidók nélkül nem lehet felépíteni a kommunizmust.”
A párt tudományos világot is igyekezett ellenőrizni. A Központi Bizottság 1948-ban elégedetlenségének adott hangot, amiért bizonyos szovjet matematikusok amerikai kollégáikkal ápolnak kapcsolatokat, amit a „Nyugat előtti hajbókolásként” értékeltek.
1948 decemberében kizárták a pártból Polina Zsemcsuzsinát, Vjacseszlav Molotov feleségét. Adott körülmények között fontos tudni, hogy Zsemcsuzsina zsidó származású volt. A pártból azért zárták ki, mert „részt vett a zsidó nacionalista Mihoelsz temetésén”, pletykákat terjesztett Mihoelsz halálával kapcsolatban (a színész Mihoelsz a szovjet Zsidó Antifasiszta Bizottság vezetője volt, ilyen minőségben a háború idején Sztálin bizalmát is élvezte. A körülmények megváltoztával „feleslegessé vált”, és „autóbalesetet” kreálva megölték), amivel szovjetellenes provokációkat szított, továbbá 1945. március 14-én „a moszkvai zsinagógában vallásos szertartáson jelent meg.”
1949 januárjában a Lityeraturnaja Gazetában hosszas dörgedelem jelent meg arról, hogy le kell leplezni a „kozmopolita színházkritikusokat”, akik meghódolnak a burzsoá Nyugat előtt, de nem értik a nagy orosz kultúra igazi jelentőségét.
Márciusában már magában a Pravdában jelent meg egy „leleplező” cikk a „kozmopolita kritikusokkal” szemben, akik a burzsoá Nyugat kultúrája előtt hajbókoltak.
1950 októberében a KB Agitációs és Propaganda Osztálya jelentést küldött Mihail Szuszlovnak a Szovjetunió Tudományos Akadémia káderpolitikájáról. A jelentés szerint számos akadémiai intézetben nemzetiségi alapon vesznek fel dolgozókat. Landau fizikai intézetében például az összes dolgozó zsidó, a professzor csak zsidókkal veszi magát körül.
A magyar származású Varga Jenő közgazdászprofesszor 1952. január 24-én Molotovhoz írt levele jól mutatja a tudományos élet hangulatát. Varga tanácsokat kért Molotovtól, illetve aziránt érdeklődött, helyes álláspontot fogalmazott-e meg bizonyos kérdésekben új, megjelenés előtt álló könyvében?
A dokumentumkötetben utolsóként szerepel a Pravda 1953. január 13-án publikált cikke a „kártevő orvosokról”. A cikk szerint az állambiztonság egy „terrorista orvoscsoportot” leplezett le. A „terrorista orvoscsoport” célja az volt, hogy „ártó gyógyítás útján megrövidítse az életét a Szovjetunió aktív közszereplőinek.”
„A terrorista csoport tagjainak többsége (Vovszi M. Sz., Kogan B. B., Feldman A. I., Grinstejn A. M., Etinger Ja. G. és mások) kapcsolatban voltak a Joint nemzetközi zsidó, burzsoá-nacionalista szervezettel, melyet az amerikai hírszerzés alapított, hogy úgymond, anyagi segítséget nyújtson a más országokban élő zsidóknak. Valójában ez a szervezet az amerikai hírszerzés irányítása alatt széleskörű kém-, terrorista, és más felforgató tevékenységet végez egy sor országban, többek között a Szovjetunióban. A letartóztatott Vovszi azt mondta a nyomozás során, hogy az USA-ból, a Joint szervezettől kapott utasításokat a Szovjetunió vezetőinek meggyilkolására vonatkozóan, Moszkvában, Simelovics orvoson, és az ismert zsidó burzsoá nacionalista, Mihoelszen keresztül.”