Még alig csendesedtek el Lvov utcái a szörnyű zsidópogrom után, amikor 1941 júliusának első napjaiban kezdetét vette a lwówi lengyel többség terrorizálása is. Még ezekben a napokban a német hatóságok mintegy 50 lengyel értelmiségit, egyetemi professzorokat mészároltak le egy előre elkészített lista alapján.

A Kelet-Galíciában és Volhíniában élő lengyel (katolikus) lakosság számára 1943-ban érkeztek el az apokalipszis napjai, amikor a nacionalista Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) egységei megkezdték az e területeken élő lengyel népesség kiirtását. Eltérő becslések szerint az ukrán nacionalisták mintegy 40-80 ezer lengyelt mészároltak le 1943-1944 során.

A volt Rzeczpospolita keleti területein szép számmal élt lengyel (katolikus) népesség még a 20. század első felében is, az egykori lengyel telepesek utódai (a lengyel történeti tudatban egyébként tetten érhető gondolat, hogy a katolikus/latin kultúrát képviselő lengyelek egyfajta civilizációs missziót töltöttek be a Rzeczpospolita keleti szlávok által lakott, pravoszláv, illetve görögkatolikus területein). Még 1926-ban is közel félmillió „lengyel” (bár jelen esetben a „katolikus” kifejezés közelebb állhat az igazsághoz, hiszen a prenacionális, vallási alapú identitásnak megfelelően a „lengyel” egyszerűen katolikust is jelenthetett, katolizált ukránt vagy beloruszt) élt az akkori Ukrajnában (melynek nyugati határai lényegesen keletebbre húzódtak 1939 előtt).

Az ukrán nacionalisták második világháború során végrehajtott lengyelellenes akcióinak egyik legvérfagyasztóbb mozzanata a Belzsec (Bełżec) – Lwów között közlekedő személyvonat utasainak lemészárlása volt 1944. június 16-án.

Ezen a napon Zahar Procjuk mozdonyvezető Rava Russzkaja (Rawa Ruska) településtől nem messze, Lubycza Królewska falu közelében egy előre megbeszélt helyen megállította a szerelvényt. A vonatot már várták az UPA fegyveresei, akik nemzetiségi alapon elkezdték válogatni az utasokat. Az ukránok és a németek továbbutazhattak, a vonat lengyel utasait azonban bestiális módon meggyilkolták a közeli erdőben.

Grzegorz Motyka lengyel történész szerint az akciót Dmitrij Karpenko, az UPA „Héja” becenevű tisztje vezette. Karpenkónak 2007-ben szobrot állítottak az Ivano-Frankivszk megyei Kamjankában.

A tömeggyilkosság hamarosan a lengyel Honi Hadsereg (Armija Krajowa) tudomására jutott. Az alábbi képeket a Honi Hadsereg fotográfusa, Tadeusz Żelechowski készítette. 

Halottak az erdőben.

A gyerekeket sem kímélték.

És a nőket sem.

Ennek az embernek az arcát is szétverték.

A lengyelellenes akciók során gyakran vágták le az áldozatok kézfejét baltával. 

Az áldozatok emlékére.

(képek forrása: stowarzyszenieuozun.wroclaw.pl)