1941 október közepén tehát a szovjet főváros kritikus helyzetbe került. Noha pletykák kaptak szárnyra arról, hogy Sztálin elmenekült Moszkvából, óriási jelentőséggel bírt, hogy a pártvezér, és ekkor az Állami Védelmi Tanács (GKO) vezetőjeként az állam első embere a fővárosban maradt.
A november 7-i ünnepség előestéjén Sztálin nyilvános beszédet mondott az erre az alkalomra átalakított Majakovszkaja metróállomáson.
Sztálin a beszédben hangsúlyozta, a németek hitszegő módon indítottak támadást a Szovjetunió ellen (mint láttuk, Molotov és Sztálin első megszólalásai június 22-e után a német támadás hitszegő jellegét hangsúlyozták).
Sztálin közlése szerint az ellenség már 4 millió embert vesztett a hadműveletek több mint 4 hónapja alatt. Az ellenség erőforrásai már kimerülőben vannak, a Szovjetunió potenciálja viszont csak most kezd aktivizálódni.
A német villámháborús tervek kudarcot vallottak – hangsúlyozza Sztálin. A németek azt hitték, hogy a Szovjetunió az első csapások után összeomlik, azonban a szovjet hátország csak még soha nem volt olyan összeforrott, mint most. Más rendszer nem bírt volna ki ekkora csapást, következésképpen, a szovjet rendszer a legerősebb (procsnij) – hangsúlyozza Sztálin.
A GKO vezetője elmondta, Hesst azért küldték a németek Angliába, hogy egy brit-német szövetséget kovácsoljanak össze a Szovjetunió ellen. A németek azonban súlyosan elszámították magukat. Ezzel szemben azonban a Szovjetunió egy táborba került Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal.
A Vörös Hadsereg nem omlott össze – mondja Sztálin, ugyanakkor „ideiglenesen sikertelen” volt. Ennek okai Sztálin gondolatmenete szerint:
– hiányzik a második front Európában. Minél gyorsabban meg kell nyitni a második frontot.
– nincs elég tank és repülőgép. Bár a szovjet tankok és repülőgépek minőségileg felülmúlják a német haditechnikát – állapítja meg Sztálin, ugyanakkor „néhányszor kevesebb” van belőlük, mint a németeknek.
Sztálin szerint a fasisztákat tévedés „nemzetiszocialistáknak” nevezni, mert nekik nincs közük a szocializmushoz. A német rendszer nem is nacionalista, hanem imperialista.
Ezzel szemben Sztálin ebben a beszédében hízelgő szavakkal illeti az angol és amerikai politikai rendszert, és általában a demokráciát. Noha a hitleristák gúnyolják és plutokratának nevezik Angliát és az Egyesült Államokat, „De Angliában és az USA-ban mégis léteznek elementáris szabadságjogok, vannak munkás szakszervezetek, vannak munkáspártok, van parlament, Németországban viszont, a hitlerista rezsim alatt megsemmisítették ezeket az intézményeket… A lényegét tekintve a hitlerista rezsim annak a reakciós rezsimnek a kópiája, amely Oroszországban volt a cárizmus alatt. Ismert, hogy a hitleristák ugyanolyan szívesen korlátozzák a munkások, az értelmiség, a népek jogait, mint tette ezt a cári rezsim, és ugyanolyan előszeretettel szerveznek középkori zsidópogromokat, mint a cári rezsim.” – vezeti le a náci rezsim genezisét Oroszországból a „demokrata” Sztálin.
Sztálin ezt követően elfogott német dokumentumokból idéz. Olyan parancsokat, utasításokat, miszerint ki kell irtani a szlávokat, „a nagy orosz nemzetet” és más népeket.
„Nos, ha a németek tényleg irtóháborút akarnak, hát megkapják (viharos, hosszan tartó taps). Mostantól fogva a feladatunk, a Szovjetunió népeinek feladata, a harcosok, parancsnokok, politikai munkatársak, a hadsereg és a flotta feladata, hogy a hazánk területére megszállóként behatoló németeket ki kell irtani (isztrebity) mind egy szálig (viharos taps, felkiáltások „Helyes!”, „Hurrá!”). Nincs irgalom a német megszállóknak! Halál a német megszállókra (viharos taps).”
A németek vadállati magatartása morális összeroppanásuk bizonyítéka. Ezen kívül még három ok van, ami miatt a németek vereséget fognak szenvedni – mondja Sztálin.
1) A németek európai új rendje bizonytalan alapokon áll. A Szovjetunió, Nagy-Britannia, az USA nem fognak támogatni egy német rendezési tervet.
2) Maga a német hátország is bizonytalan. A németek kifáradtak a két éve tartó folyamatos háborúskodásban.
3) Az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió immár szövetségesek.
A Szovjetunió igazságos, felszabadító háborút folytat – hangsúlyozza Sztálin. A Szovjetunió célja Európa rab nemzeteinek felszabadítása, de nem célja a területszerzés.
November 7-én került sor a nevezetes parádéra a Vörös téren, ami után a katonák azonnal a frontra indultak. Ezen a parádén Sztálin emlékezetes, patrióta hangvételű beszédet mondott. Sztálin azt mondta, a szovjethatalom helyzete most nem olyan rossz, mint 23 éve a polgárháború idején volt. A német-fasiszta erők a kimerülés szélén állnak, a hitlerista Németország legfeljebb egy év múlva „összeroppan saját bűnei súlya alatt.”
A Pravda november 26-án közli Molotov külügyi népbiztos jegyzékét, melyet a Szovjetunióban misszióval rendelkező országok diplomatáinak adott át. A jegyzék a németek által a hadifoglyokkal szemben elkövetett barbár magatartásra hívja fel a figyelmet.
November 30-án egy cáfolat jelenik meg a Pravdában. A minap ugyanis Ribbentrop német külügyminiszter beszédet mondott, amiben azt állította, hogy Nagy-Britannia és a Szovjetunió titkos tárgyalásokat folytattak még június 22-e előtt arról, hogy közös katonai akciót kezdenek Németország ellen.
December 4-én arról ír a Pravda, hogy előző nap Sztálin Władysław Sikorski lengyel miniszterelnököt fogadta. Másnap közös lengyel-szovjet deklarációt adnak ki. Ez megállapítja, hogy „német-hitlerista imperializmus az emberiség legnagyobb ellensége” és hogy ezzel az ellenséggel nincs semmilyen kompromisszum. Mindkét fél folytatja a harcot az ellenség teljes megsemmisüléséig.
Sztálin díszebédet ad Sikorski tiszteletére.
Sikorski még aznap rádióbeszédet tartott Moszkvában. Ebben elmondta, Lengyelország elsőként állt ellen fegyveresen a hitleri agressziónak. A Szovjetunió megértette, hogy az erős Lengyelország az európai stabilitás fontos záloga. Azok, akik azt hitték, hogy a náci banditákkal való együttműködés eredményes lehet, súlyosan csalódniuk kellett – mondta kétértelműen – de talán az 1939 előtti varsói politikára is utalva – a lengyel kormányfő. A mostani Németországgal nincs semmilyen megállapodás. „A jövő nemzedékeinek meg kell érteniük, hogy nem lehet büntetlenül megúszni a bűncselekményeket.”
Sikorski azonban kritizálta a régi Lengyelországot is. A háború sokmindent megváltoztatott. Az új Lengyelországnak tanulnia kell a régi hibákból. A jövő Lengyelországában nem lehet helye semmilyen vallási, nemzetiségi diszkriminációnak.
December közepétől a Pravdában ismét előtérbe kerülnek a győzelmi jelentések.
A német előrenyomulást Moszkvánál sikerült megállítani. Ezzel hangsúlyváltás következett be a keleti fronton.