1940 júniusában tehát a Szovjetunió visszaszerezte Besszarábiát Romániától.
1940. július 1-jén a Pravda arról adott hírt, hogy Besszarábia a felszabadulást ünnepli. Egy érdekes, stílusát tekintve a vallásos ponyvairodalomra emlékeztető tudósítás az első oldalról: „Egy jelenet. Megkapó. Felejthetetlen. Egy középkorú nő így fordul az egyik vöröskatonához: a lányom beteg – mondja. Nem tudott kijönni ide, de nagyon akar látni valakit önök közül. Kérem, látogassák meg.
És a vöröskatona elment. A beteg lány ágyánál ült, és a Szovjetunióról, a Vörös Hadseregről, Sztálinról mesélt. A lány a kezét fogta. Lélegzetét visszafojtva hallgatta, amit mondott és a szemeiben annak az embernek az öröme fénylett, aki életében először érezte magát szabadnak.”
Tallinnban június 30-án az új észt kormány „népellenes”, „reakciós” szervezeteket oszlatott fel, többek között a Haza Szövetséget, amely a „Szovjetunió békés politikája” ellen szólalt fel. A betiltott szervezetek Észtországot egy Szovjetunió elleni háború felvonulási terepévé kívánták változtatni – állítja a Pravda. A lap arról is tudósít, hogy az észt dolgozók üdvözölték a Szovjetunió békeszerető politikáját és azt követelték az észt kormánytól, fűzze szorosabbra az észt-szovjet kapcsolatokat.
Kaunasban ugyanezt követelték a litván dolgozók.
Június 30-án a lett kormány bevezeti az országban az orosz nyelv kötelező oktatását.
A lap 6. oldalán I. I. Minc professzor kritizálja „A Szovjetunió története” c. tankönyvet. I. I. Minc a cikkben a szovjet történettudomány óriási fejlődését hangsúlyozza, különösen M. Pokrovszkij „antileninista és antihistorikus” nézeteinek leleplezése után. A kritikus alapvetően elégedett „A Szovjetunió története” c. tankönyvvel, de számos helyen hibát vél felfedezni. Így például a tankönyv az 1812-es év eseményeinek leírásánál túlságosan kihangsúlyozza a patrióta szellemiséget, és nem fordít elég figyelmet arra, hogy a Napóleon elleni háború idején sem ért véget az osztályharc.
Július 5-én a Pravda német külügyminiszteri dokumentumok alapján az „angol-francia háborús uszítókat” leleplező anyagokat közöl. Például: 1940. március 14-én az ankarai francia követ Baku és Batumi esetleges bombázásának lehetőségéről tárgyalt a török külügyminiszterrel.
A hónap közepén sor került a balti országokban a szovjet típusú választások lebonyolítására. Ezek eredményeit július 17-én közli a Pravda. Lettországban 94,8 %-os részvétel mellett a voksok 97,6 %-át kapta meg a Dolgozó Nép Szövetsége nevű szervezet.
Litvániában 95,5 %-os részvétel mellett a szavazók 99,1 %-a támogatta a Litvánia Dolgozó Népének Szövetsége listáját.
A legtartózkodóbbak Észtországban voltak. Itt csak 81,6 % volt a részvétel, és a megjelentek 92,9 %-a szavazott az Észtország Dolgozó Népének Szövetségére…
Július 19-én Kaunasban demonstráción követelték a dolgozók, hogy a litván kormány kérje felvételét a Szovjetunióba (július 20.).
Július 21-én a lett parlament Lettország felvételét kéri a Szovjetunióba. A Szovjetunióban munkásgyűlések üdvözölték a balti országok felvételi kérelmét (július 22.).
1940. augusztus 1-jén a Pravda az észt, lett és litván küldöttek ünnepélyes moszkvai fogadtatásáról ír. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának 7. ülésén Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos tartott előadást a Szovjetunió külpolitikájáról.
Molotov megállapította, Franciaország vereségének egyik oka az volt, hogy alábecsülte a Szovjetunió erejét.
Németország ugyan jelentős sikereket aratott a háborúban, de mégsem érte el a célját, a számára kedvező békefeltételek kivívását – mondja Molotov. Július 19-én Hitler békét ajánlott Angliának, de London ezt elutasította. „Ez azt jelenti, hogy Anglia kormánya nem akar lemondani a világ minden táján birtokolt gyarmatairól, és kijelenti, hogy továbbra is kész háborút folytatni a világuralomért.”
A Szovjetunió továbbra is békés, semleges politikát kíván folytatni. Moszkva a továbbiakban is betartja a szovjet-német megnemtámadási egyezményben foglaltakat. Molotov örömmel konstatálja, hogy a szovjet-német megnemtámadási egyezmény eredményeképpen a Szovjetunió kapcsolatai Olaszországgal is megjavultak.
Az elmúlt hetek eredménye, hogy sikerült rendezni a besszarábiai kérdést is. A balti országok – szabad választások után, hangsúlyozza a népbiztos – csatlakozni akarnak a Szovjetunióhoz. Mindez újraegyesülést (vosszojegyinyenyije) jelent Molotov szerint.
A Legfelső Tanács augusztus 2-án döntött a Moldáv SzSzK megalakulásáról Besszarábia helyén és Észak-Bukovina Ukrán SzSzK-hoz csatolásáról. Augusztus 3-án Litvánia, 5-én Lettország, 6-án Észtország felvételt nyer a Szovjetunióba.
Augusztus 23-án egy éves a szovjet-német megnemtámadási egyezmény. A Pravda vezércikkben köszönti a megállapodást. A cikk szerint az egyezmény megkötését a Szovjetunió békeszerető politikája indokolta. Csak a háborús uszítók akarják azt, hogy a Szovjetunió és Németország között konfliktus alakuljon ki. Az egyezmény tehát a háborús uszítók felett aratott győzelmet jelenti!
Szeptember 3-án magyar-szovjet kereskedelmi egyezményt írnak alá, amiről szeptember 4-én tudósít a Pravda.
Szeptember végén fontos változás következik be a világpolitikában. Szeptember 27-én Berlinben Németország, Olaszország és Japán Háromhatalmi egyezményt köt. A Pravda szeptember 30-i vezércikkében reflektál a történtekre. Eszerint a Háromhatalmi egyezmény csak már egy eddig is fennálló szövetség megerősítését jelenti. Viszont – érezhető az aggodalom a szovjet kommentárból
Szeptember végén fontos változás következik be a világpolitikában. Szeptember 27-én Berlinben Németország, Olaszország és Japán Háromhatalmi egyezményt köt. A Pravda szeptember 30-i vezércikkében reflektál a történtekre. Eszerint a Háromhatalmi egyezmény csak már egy eddig is fennálló szövetség megerősítését jelenti. Viszont – érezhető az aggodalom a szovjet kommentárból, az egyezmény nyíltan beszél befolyási övezetekről (eszerint Németországé Európa, Japáné Kelet-Ázsia). Mindazonáltal az egyezmény tiszteletben tartja a Szovjetunió semlegességét. A Szovjetunió pedig a maga részéről folytatja a békés és semleges politikát.
A viszonylag eseménytelen október után november kiemelkedő eseménye Molotov berlini látogatása. A szovjet külügyi népbiztost a november 12-én a ma csak romjaiban látható Anhalter pályaudvaron Ribbentrop, Keitel, Ley, Himmler fogadta. Ezt követően Molotov Hitlerrel folytatott kétórás tárgyalást.
November 13-án Molotov Göringgel és Hessel tárgyalt, 14 órakor Hitler díszebédet adott a szovjet politikus tiszteletére, majd utána ismét hosszú, háromórás tárgyalást folytattak.
November 14-én kommünikét adtak ki a tárgyalásokról. „Az eszmecsere a kölcsönös bizalom jegyében zajlott és minden, a Szovjetuniót és Németországot érintő kérdésben kölcsönös megértést állapított meg.” (Pravda november 13., 14., 15.).
A Pravda november 18-án címoldalon közölt fotót Hitlerről és Molotovról. Ezen a német diktátor barátságosan paskolja Molotovot.
Molotov berlini tárgyalásain Hitler ajánlatot tett a Szovjetuniónak a Háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásra, amit Moszkva elhárított, illetve újabb követelésekkel állt elő: a Duna-delta és Bulgária szovjet érdekszférába sorolását kérve. Ezen kívül a Szovjetunió „komoly érdekeltségekkel” rendelkezik Törökországban, Magyarország és Románia sorsának kérdésébe is beleszólást követel.
Újabb német-szovjet „paktum” nem született, s a következő hetekben felgyorsultak Németország már a nyár óta zajló háborús előkészületei a Szovjetunió ellen.