Anatolij Koskin orosz történészprofesszor a Nyezaviszimaja Gazetában megjelent cikkében a második világháború kitörését megelőző távol-keleti harcokról írt, melyek jelentős mértékben meghatározták a későbbi háború eseményeit is.
1937 júliusában Japán totális háborút kezdett Kína ellen. Tokió céljai között szerepelt a nyugat-európai gyarmatok elfoglalása is Kelet-Ázsiában. A legnagyobb segítséget Kínának a Szovjetunió nyújtotta. Moszkva 1938-ban 477 repülőgépet, 82 tankot, és más katonai eszközöket adott át Kínának. A japánok úgy vélték, Kína teljes legyőzése a szovjet katonai segítség miatt húzódott el.
1938-ra kiéleződtek a japán-szovjet kapcsolatok, egyre több incidens történt a mandzsukuói-szovjet határon. Ebben az évben a japánok haditerveket dolgoztak ki a Szovjetunióba való betörésről. A japán hadvezetés úgy döntött, katonai akciót kezd a Szovjetunió ellen, azzal a szándékkal, hogy „tesztelje” a szovjetek elszántságát. A japánok a távol-keleti Haszan-tó környékét választották ki, hogy „megfélemlítő” csapást mérjenek a Szovjetunióra. Moszkva érzékelte a japán háborús készülődést, és megerősítette távol-keleti csapatait.
A modern japán történetírás, amely szeretné elhallgatni Tokió háborús bűneit, gyakran a Szovjetuniót ábrázolja agresszorként a haszani események kapcsán, mondván, Moszkva a belső problémákról akarta elterelni a figyelmet egy kis háborúzással.
Valójában Japán kezdte a hadműveleteket. Tokió csak tesztelni akarta a szovjet reakciót, ezért „korlátozott csapásmérést” tervezett a japán hadvezetés. A támadást egy hadosztály indította, légierő bevetése nélkül, a feladat csak két magaslat (Bezimjannaja, Zaozernaja) elfoglalása volt a szovjet oldalon. 1938 júliusában, még a támadás előtt, Japán diplomáciai úton követelte Moszkvától a Bezimjannaja és Zaozernaja magaslatok átadását, amire természetesen elutasítás volt a válasz.
A japán hadvezetőség Hirohito császár engedélyét kérte a hadműveletek megindítására, a japán uralkodó azonban nem támogatta a Szovjetunió megtámadásának ötletét. Ezt követően az akcióra kijelölt koreai hadsereg azt a kétértelmű utasítást kapta, hogy cselekedjen a „helyzetnek megfelelően”.
A koreai hadsereg alakulatai végül 1938. július 29-én betörtek szovjet területre, és elfoglalták a Bezimjannaja magaslatot. Tokió nem ítélte el az akciót. A japánok folytatták az előrenyomulást szovjet területen és elfoglalták a Haszan-tó környékét.
Augusztus 1-jén Sztálin személyesen adott utasítást a bő két hónappal később letartóztatott és a börtönben agyonvert Bljucher marsallnak a japánok kiverésére. Augusztus 3-án a szovjet hírszerzés japán rezidense, Richard Sorge jelentette, hogy a japánok célja csak ráijeszteni Moszkvára, de Tokió egyelőre nem akar teljes háborút a Szovjetunióval.
A Szovjetunió néhány nap alatt egy 32 ezres, 345 tankkal és 250 repülőgéppel felszerelt hadsereget állított készenlétbe a japánok kiűzésére a Haszan-tó mellől. Tokió diplomáciai tárgyalásokat kezdett a konfliktus rendezésére, de nem volt hajlandó kiüríteni az elfoglalt két magaslatot.
A szovjet ellentámadás augusztus 6-án indult és augusztus 10-re kemény harcok árán sikerült kiverni a japán támadókat szovjet területről. A japánok mintegy 1400, a szovjetek 700 embert veszítettek (halottakban) a négynapos harc során.
Augusztus 11-én béketárgyalások kezdődtek a Szovjetunió és Japán között.
A Haszan-tó mentén, majd egy évvel később Halhin-Golnál a japánoknak adott lecke fontos szerepet játszott abban, hogy Japán 1941 tavaszán megnemtámadási egyezményt kötött a Szovjetunióval és végül nem támadta meg északnyugati szomszédját.
(Anatolij Koskin: V etu nocs resili szamurai…Nyezaviszmaja Gazeta, 2013. 08. 16., kép: russiainphoto.ru, a szovjet zászló kitűzése a Haszan-tónál, 1938. augusztus 11.)