Az 1917-es forradalom évfordulóján Jurij Felstinszkij Amerikában élő orosz történész jelentetett meg terjedelmes, és meglehetősen extrém nézeteket megfogalmazó írást a 96 évvel ezelőtt történt események értékeléséről a gazeta.ru-ban.
Felstinszkij szerint 1917 októberéről évtizedeken át hazudtak a Szovjetunióban. Hazudtak a jó és a rossz történészek, egyszóval mindenki, aki „rendes embernek” számított, s az évtizedek alatt a hazugságnak olyan kultúrrétegei keletkeztek, amelyektől megszabadulni nagyon nehéz.
„A lényeg nem abban van, hogy Trockij jó volt-e vagy rossz, hanem abban, hogy semmi sem úgy volt, ahogy azt a szovjet historiográfia beállította.” – írja Felstinszkij.
Az 1917-es fordulat sikere egy hajszálon függött. 1917-ben októberében Trockij a Petrográdi Szovjet elnöke volt, mely Felstinszkij szerint semmilyen hatalommal nem rendelkezett, s nem szerzett volna semmilyen hatalmat, ha az Ideiglenes Kormány el nem követi azt a hibát, hogy kivezényli a frontra a petrográdi garnizont. A petrográdi helyőrség azonban nem akart harcolni, ezért inkább megállapodást kötöttek Trockijjal, aki így került reális hatalom birtokába.
Lenin számára nem az Ideiglenes Kormány, hanem a Szovjetek jelentették a veszélyt. November 8-ára jelölték ki a Szovjetek ülését, amely az Ideiglenes Kormányt bukottnak nyilvánította volna és tisztán szocialista kormányt nevezett volna ki. Olyan szocialista kormányt, amelyben minden baloldali párt képviseletet kapott volna a népi szocialistáktól kezdve a bolsevikokig. Ebben az esetben Lenin hoppon maradt volna. Felstinszkij szerint maga a bolsevik pártvezetés is tehernek tekintette Lenint, aki, Trockijjal együtt, mint túlzóan szélsőséges, nem kapott volna semmilyen pozíciót egy szocialista kormányban. Ezt a helyzetet fejezték ki Lenin szavai: „Tegnap korán volt, holnap késő lesz.”
Lenin és Trockij november 7-én megegyezést kötöttek. Trockijt beválasztották a bolsevik párt Központi Bizottságába, Trockij hívei belépnek a pártba, és tisztán bolsevik kormányt alakítanak Népbiztosok Tanácsa néven. A kormány feje Lenin, a külügyi népbiztos Trockij lesz.
Elfoglalják a Téli Palotát és néhány órával a Szovjetek konferenciája előtt megdöntöttnek nevezik az Ideiglenes Kormányt.
Felstinszkij szerint a bolsevikok nem naiv romantikus idealisták voltak. Lenin és Trockij személyes viszonya nem mindig volt jó, sok rosszat is írtak egymásról. Lenin ugyanazon a néven indított lapot, mint Trockij (Pravda), miután Trockijnak aligha lehetett jó véleménye Leninről. A Lenin-Trockij együttműködés 1917 őszén utóbbinak kedvezett. Lenin viszont Trockij révén teljhatalmat szerezhetett a pártban. Így aztán Lenin és Trockij politikai sziámi ikrekként működtek együtt a továbbiakban.
Érdekes nézetkülönbség alakult ki az 1918-as breszti béke aláírásakor. A bolsevik párttagok többségre mindent vagy semmi alapon folytatni akarta a háborút, abból kiindulva, hogy egyedül Oroszországban úgysem tud megmaradni a forradalom, melynek világforradalommá kell válnia és Németországba kell áthelyezni a központját. Felstinszkij szerint a világforradalom nem állt Lenin érdekében, hiszen akkor ennek Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht lettek volna a vezérei. Lenin konkurenst látott Liebknecht személyében, ezért inkább segített a császári Németországnak. Ezt akkor így értékelték a bolsevikok és a német kommunisták is.
Buharin a forradalmi háború folytatását ajánlotta, Trockij, hogy Lenint támogassa, kigondolta a „sem nem háború, sem nem béke” jelszavát, végül a Központi Bizottság is ez utóbbi mellett sorakozott fel. Lenin azzal blöffölt – Felstinszkij szerint – hogy kijelentette, visszavonul, amennyiben a párt nem támogatja álláspontját. Lenin blöffje nem a párt ellen irányult, melynek tagjai közül nem kevesen örültek is volna Lenin távozásának, hanem Trockijt fenyegette, aki tudta, Lenin távozása után másnap őt teszik ki a pártból. A döntő szavazáson Trockij tartózkodott, Lenin álláspontja egyetlen szavazattal győzött.
Lenin utolsó évei detektívregénybe illenek. A vezér személye „mindenkit zavart”. Amikor 1921 végén Leninnek komoly egészségügyi problémái támadnak, „az egész bolsevik vezetés sorbaáll, hogy a „szeretett vezért” a sírba lökje.” Kivéve Trockijt. Trockij megmarad Lenin egyetlen támogatójának, 1922-ben azonban Sztálin már annyira befészkeli magát a pártba, Dzerzsinszkij pedig a titkosszolgálatokba, hogy ellenük Trockij (Lenin) nem nyerhet.
Végül Felstinszkij szerint Lenint megmérgezték. „Ez nem feltételezés. Ez a tény konstatálása.” Lenin megmérgezése Sztálin és Dzerzsinszkij közös akciója volt Felstinszkij szerint.
Az összeesküvők 1923. március 5-én „izolálták” Lenint, utána pedig módszeresen mérgezték, míg 1924. január 21-én a bolsevik vezér meghalt.
Lenin halála után törvényszerű volt, hogy Trockij elveszíti a hatalmat. Trockij arról ír, hogy nem sokkal Lenin halála után őt is megpróbálták megmérgezni. Trockijnak csak Lenin özvegye, Krupszkaja próbált a védelmére kelni, de nem kerülhette el a kizárást, száműzetést. Végül őt magát is megölték, a teljes családját kiirtották.
Felstinszkij szerint Trockij nem jelentett reális alternatívát Sztálinnal szemben. Sőt, a világforradalmi ábrándokat kergető Trockijt veszélyesebbnek tartották Nyugaton, mint Sztálint. Végül a „jobboldali” Sztálin baloldalibb lett Trockijnál is.
Trockij magányos forradalmárként élt száműzetésében, híveinek száma néhány ezer fő volt. Trockij személy szerint Sztálin ellen, de nem a „sztálinizmus” ellen volt – állítja Jurij Felstinszkij.
(„Nye bugy menja v 1917 godu v Petyerburge”, gazeta.ru, 2013.11.07.)