A Kaukázus és az Urál után Közép-Ázsiában folytatjuk történelmi utazásunkat Prokugyin-Gorszkij orosz fotós 20. század elején készült színes fotói alapján.
Szamarkand a történelmi Turkesztán egyik legjelentősebb városa, a 20. század elején Szamarkand megye központja, ekkor még túlnyomórészt iráni nyelvű lakossággal rendelkezett. A szamarkandiak közül sokan ilyen házakban laktak.
Szamarkandi dinnyeárus:
Szamarkandi medreszében folyik az oktatás:
Így öltözködtek a nők a Közép-Ázsiában a szovjethatalom előtt:
A 20. század elején még szártnak nevezték Turkesztán városi lakosságát:
Turkesztán városaiban jelentős és ősi zsidó népesség is élt. Itt egy szamarkandi zsidó iskola látható:
Szárt temető a Szir-darja mentén:
Orosz földfoglaló telepesek tanyája Közép-Ázsiában:
Az orosz földműves telepesek megpróbálták termékennyé tenni a közép-ázsiai sivár Éhség-sztyeppét. Itt egy vízemelő szerkezet látható:
A 20. század elején azonban a közép-ázsiai sztyeppevidék még a nomád világ része volt. Itt egy nomád kazah (korabeli megnevezéssel: kirgiz) család látható:
.jpg)
A levegő urai ekkor még a sasok voltak:
.jpg)
Valahol Közép-Ázsiában egy jurta előtt:
A jurta belsejében:
Turkesztán másik történelmi városa Buhara, amely ekkor az Orosz Birodalomtól függő Buharai Kánság központja volt. A buharai emír is Prokugyin-Gorszkij fényképezőgépe elé ült.
.jpg)
Az Orosz Birodalom lendületesen fejlődő vasúthálózata a vazallus Buharát is elérte ekkor már:
Modernizáció: vasútállomás a sztyeppén.
Sokan persze ekkor még a hagyományos módon közlekedtek:
